Gondolatok Kovács Adrián eltávolításáról
Ha van igazán meglepő edzőváltás, hát a Debrecen férfi kosárlabdázóinál a napokban történt „csere” mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik. Kovács Adriánt ugyanis a bronzéremért játszott, első, elvesztett mérkőzést követően távolították el.
A menesztett edző, Kovács Adrián (fotó: Matey István/Hajdú-Bihari Napló)
Beszéljünk egyértelműen: Kovács Adriánt kirúgták vagy más, hasonlóan egyértelmű kifejezéssel élve: megfúrták.
Ez a fiatal, ambiciózus edző négy évet dolgozott a klubnál, az utóbbi két évben már vezetőedzőként. S ami korábban megszokott volt, az ebben az évben eltűnt a klub életéből. A Debrecen ugyanis leginkább alsóházi csapatnak számított, ez évben pedig a hazai legjobbaknak is abszolút egyenrangú ellenfele tudott lenni a hajdúsági kosaras csapat.
Akik szeretnek mellébeszélni, ilyenkor azt mondják, biztosan jó külföldiek játszottak náluk, azért repült a szekerük meredeken felfelé. Az elért sikereknek azonban ez az esetleges tény csak az egyik előfeltétele lehet, de semmiképpen sem egyetlen oka. Ehhez
a tartós előre lépéshez ugyanis mindenképpen szükség volt a szakvezető – ez esetben Kovács Adrián – jó szakmai munkájára.
Hogy nem a véletlen művével állunk szemben, azt a kupaszereplésük is bizonyította, hiszen a Magyar Kupa ezüstérmei kerültek Debrecenbe, majd a bajnokságban korábban sosem volt legjobb négy közé kerülés is összejött.
Valakik tehát megirigyelték Kovács szakmai sikereit, melyek továbbra is elvitathatatlanok. Ha pedig komoly oka volt a klub vezetésének az ő eltávolítására, akkor miért nem tették meg azt korábban? Ez így most mindenképpen a legrosszabbkor történt, hiszen az első bronzmérkőzés elvesztése a korábban sokkal szerényebb eredményekkel rendelkező klub számára nem lehetett olyan tragédia, hogy ezért azonnal kirúgják az edzőjüket. Még azzal sem értek egyet, ha egy kiesésről döntő összecsapásnál váltanak a klubok, de azt még valahogy meg lehet indokolni. Bár ott sem az edzőé a kizárólagos felelősség, de a csapatot – mint tudjuk – nem lehet elküldeni.
Kíváncsian vártam a második bronzmeccset, amelyet Debrecenben is megnyertek a szegediek. Nem is lett volna igazságos, ha a Kovács Adrián egész éves munkáját az utolsó napokra megöröklő Andjelko Mandics viszi el a harmadik hellyel járó erkölcsi és anyagi sikert. Annál is inkább nem, mivel abszolút nem lehet egyetérteni a megbízott Mandics meccs utáni nyilatkozatával, aki arról „énekelt”, hogy nem sikerült rendet rakni a fejekben. Ezek szerint ott akár az egész évadban is komoly mentális gondok voltak, csak erről soha senki egyetlen szóval nem figyelmeztetett. Mint ahogy most, az eltávolításkor sem jelent meg egyetlen, érdemi szó indoklásként a halaszthatatlan edzőcserével kapcsolatosan!
A végére ide kívánkozik a klub farizeusi hangvételű elköszöntője:
„A DEAC kosárlabda szakosztálya nevében köszönjük Kovács Adrián eddigi alázatos munkáját, és további sok sikert kívánunk neki pályafutásához.”
Ehhez a mellébeszéléshez aligha kell bármit is hozzáfűzni…
(jochapress / Jocha Károly)
