Gondolatok Mátéfi Eszter felmentéséről

Shares

Ismét új edző érkezett a magyar női kézilabdázásba, ezúttal Montenegróból. Az NB I-ben szereplő Kisvárda pedig – az előzetes várakozásokkal szemben – pont nélkül küldte haza a szerda esti bajnokiról a Vác együttesét.

 Érdemes elidőzni egy kicsit a Kisvárda együttesénél is, amely immár legalább nyolc náció játékosait foglalkoztatja. A tavalyi bajnokságban az évközi „infúzió” (három, válogatott szintű játékos odairányítása) éppen csak elég volt a bennmaradás biztosításához. A 2017/18-as évadban azután további zsoldosok érkeztek, így a csapat talán most már majd a középmezőny felé araszol…

Történt ott egy furcsa váltás is a napokban. A másfél éve szakmai igazgatónak oda szerződött Mátéfi Esztert a legfinomabban szólva „szabaddá” tették. Egy fokkal keményebben fogalmazva felmentették. Nem fokozom tovább, inkább azt is leírom, hogy Mátéfi Eszter – ez az egykor kiváló játékos – 130 román válogatottságot követően magyarként 58 válogatottsága során vb-ezüst- és olimpiai bronzérmet is szerzett.

Mátéfit számos alkalommal láttam játszani, erről az időszakról csak jókat mondhatok. Szakvezetőként már messze nem egyértelmű a róla alkotható kép. Békéscsabán, a válogatott kapitányaként, Dunaújvárosban és Kisvárdán sem tudta befejezni az elkezdett munkát. Különösen visszatetsző volt, amikor az általa Kisvárdára hívott Kovács Pétert – akit Dunaújvárosból jól kellett ismernie, hiszen együtt dolgoztak – négy hónap alatt ellehetetlenítette. Megesett, hogy a játékosok előtt büntette meg Kovácsot, a kemény munka elkötelezettjét, az Évszázad Játékosát, akinek komoly emberi és szakmai presztizs veszteséggel kellett távoznia a szabolcsi városból.

A férfias keménységéről ismert edzőnőt most utolérte a sors. Ez alkalommal ugyanis őt tették lehetetlenné, bár a hivatalos kommüniké „természetesen” közös megegyezésről szólt. De ugyan miért kell valakinek év közben, közös megegyezéssel otthagynia a szépen csengő és feltehetően jól fizető szakmai igazgatói megbízatását? Nyilván nem azért, mert minden szépen és jól ment az ő irányításával!? Állítólag a játékosok egyhangúan kérték a vezetést a változtatásra…

 Jómagam egy alkalommal teljesen jó szándékkal írni akartam az általa irányított dunaújvárosi női csapatról. Az anyag meg is jelent, ahogy mondani szokták, a pozitív semlegesség talajáról. Ám később visszahallottam, hogy a kőkemény hölgy nehezményezte felkészületlenségemet. Nem tudtam ugyanis a csapat egyik kiegészítő játékosának a keresztnevét!

Azóta megjegyeztem. A Dusmáta nevet kapta annak idején a Takács leány, aki sem akkor, sem később nem csinált forradalmat Újvárosban. Én viszont csak abban bízom, hogy a következőkben ennél nagyobb hibát nem követek el majd írásaimban.  

(jochapress / Jocha Károly)