Görbicz Anita megint tánctanárként oktatott!
Megtörtént, aminek meg kellett történnie. A Győri Audi ETO KC női kézilabda csapata simán, minden gond nélkül megnyerte a 2013/2014-es bajnoki évad Bajnokok Ligája küzdelemsorozatát, ezzel ismét Európa (gyakorlatilag a világ) legjobb klubcsapata lett.
Gyorsan tegyük hozzá, az adott pillanatban ezt a minősítést senki nem vonhatja kétségbe. Ezt volt a papírforma, hiszen Győrben, a szisztematikus csapatépítés (itt a bevásárlásokat nem lehet nem felemlíteni, de hát ez ma így működik, szerte a világban) eredményeként sikerült összehozni a legjobbat. Amint azt Kovács László mesteredző a közelmúltban „lapocskánknak” megemlítette: „a kapus Lunde és a négy belső – Bulatovic, Görbicz, Löke, Amorim – egyértelműen akkora klasszis a maga posztján, hogy nekik ötüknek is el kell vinniük a csapatot. Még akkor is, ha a széleken (még) nem világklasszisok szaladgálnak.”
A mester véleményével nem szembemenve, azért megemlíteném, hogy a széleken is stabil teljesítményt hoztak az ott játéklehetőséghez jutó hölgyek. A jobboldalon például előbb Bognár-Bódi Bernadett, majd Orbán Adrienn bizonyította, hogy komoly igényeket is képes kielégíteni, okos gólokkal is észrevétetni magát. A túlsó, a balszélen pedig Kovacsics Anikó személyében egy „több, mint egyszerű balszélsőt” láthatott a tízezer néző. A győriek egyik kedvence a közösségi oldalon rettentően boldognak jelentette önmagát, s nyilván a szerelem is benne van abban, hogy – különösen szombaton – ugyancsak említésre méltó alakítással rukkolt ki. Váltótársa, Korsós Dorina is jó irányban fejlődik, tehát a széleken is megbízható játékosok szerepelnek.
Ami a meccs hatvan percét illeti, a tét végig érezhető volt, a feszültség szinte a levegőben lógott. Ettől függetlenül a győriek tartani tudták magukat az eredeti elképzeléseikhez, a csapat azt játszotta, amire képes – mégpedig magas hőfokon. Az ellenfél végig leginkább csak kereste önmagát – 14 perc elteltével a győriek már sokkoló előnyre tettek szert. (7-2) Elől Görbicz Anita sokadszor parádézott, tánctanárokat megszégyenítő ritmus- és lépésváltásait az ellenfél védői számos alkalommal csak közelről tudták nézni. Talán, ha nem szégyellik, egyik-másik alakítását meg is tapsolták volna.
A játékmester mellett a döntőben elsősorban Heidi Löke jelentette az életveszélyt a montenegróiak száéára. Végig két embert kötött le, ezzel nagyban segítve az átlövők lövési lehetőségeit, de volt amikor csak hárman tudták lebirkózni…Az átlövők közül Eduarda Amorim vállalt többet, de Katarina Bulatovic sem kí mélte önmagát. Ő is „elment” jónéhány pofonért, ahogy a szakzsargonban mondani szokták.
A Győr támadásban és védekezésben is magas színvonalon játszott – ugyanez nem mondható el az ellenfélről. A „ravasz macska”, Cristina Neagu messze nem kapott társaitól annyi segítséget, amennyit az ő játéka és gólerőssége megérdemelne. Így is eljutott hét találatig, amire csak egy ilyen világklasszis képes, aki ráadásul nem is olyan nagytermetű, mint Amorim, vagy Bulatovic.
A túloldalon a legnagyobb csalódást (szerencsére) a beálló Dragana Cvijic okozta az ő szintjén erősen közepes teljesítményével. Az óriásnak számító Cvijic meglehetősen enerváltnak tűnt, csak ritkán tudta lerázni szigorú testőreit, így ezúttal neki és csapatának be kellett érnie a tőle szerénynek számító négy góllal. Abban, hogy a Buducnost végig versenyen kívül volt, jelentős része van az ő gyengébb produkciójának. Persze, ez legyen a montenegróiak gondja, s egyben a győriek dicsérete is!
A hangulatot csak pillanatokra zavarták meg a „balhézó” podgoricai drukkerek, akiket a rend őrei keményen megfegyelmeztek, majd egyirányú utcába terelve, a buszaikhoz irányították őket. Így az önfeledt ünneplést semmi nem zavarhatta, az sokáig is tartott.
A sikerkovács spanyol mester, Ambros Martin a levegőben
Az ilyenkor duplán kijáró gratulációkon túl mit is lehet mindehhez hozzátenni? Várjuk a hasonló folytatást, ami az igazolásokról, illetve szerződéshosszabbításokról szóló hírek szerint a következő, a 2014/15-ös évadban is biztosítottnak látszik.
