Görbicz Anitát nem szabad így leégetni!
Görbicz Anita fénykorában. Fotó: JochaPress.hu
Ismét elbukott egy BL-döntőt a Győri Audi ETO KC női kézilabda csapata, s természetesen a hibák keresgélésénél első helyen a szerencse kerül szóba. Még jó, hogy nem a játékvezetők, mert azokat igazán nem lehet Győr ellenességgel vádolni.
Hát akkor hogy is van ez a szerencse dolga? Olvasom, hogy „Duda” Amorim is a szerencse hiányában véli felfedezni a vereség legfőbb okát. Hát ettől a kedves, nagyra nőtt brazil világbajnoknőtől szívesen megkérdezem: ő hányszor nem vállalta el a lövést, amikor erre lehetősége volt? A spanyol „csodaedző”, Ambros Martin pedig apróságokról beszél a Nemzeti Sportban.
Ehhez csak annyit, hogy a CSM Bukarest irányítója, Gulldén a nyolc, értékesített hétméteres mellett a mezőnyből is hatszor betalált. (Összesen 14+1 gólt szerzett) Gulldén kedvére ficánkolhatott a győri kapu előterében, mert például Ambrosnak eszébe sem jutott: hátha meg kéne próbálni egy kicsit emberfogással is zavarni őt!?
Ami pedig a mutatott játékot illeti, nem lehet mindent Lökére kihegyezni, mert akkor minek vannak az átlövők? Más kérdés, Amorimon kívül – aki mégis csak 186 centiméter magas, tehát elvárható lenne tőle, hogy „tüzeljen” – ki számít igazi átlövőnek a győrieknél? Talán bizony Kovacsics Anikó, vagy az egyébként kitűnő játékmester, holland Groot? Mindketten 172 centisek, ez pedig átlövő szinten édeskevés. Igaz, ott vannak a korábbi bevásárlásokból a norvégok – Alstad és Sulland -, de ők ezen a szinten nem számottevők. Hogy akkor miért vették meg őket? Hát ez megint egy érdekes kérdés, hiszen a Győr immár évek óta nagy bevásárlásokban utazik. Lehetne némi érdemi tapasztalatuk is ebben a műfajban, hogy kit, mikor és miért vesznek meg…
Az idei nyár kérdése akkor most így hangzik Győrrel kapcsolatosan: a már lefoglalt norvég tűzgolyó, Mörk után még kiket vesznek meg a négykarikások pénzén? És akkor végre lesz ismét BL-győztes csapat a Dunántúl fővárosában? És mennyi haszna lesz mindebből a magyar női kézilabdázásnak, a magyar válogatottnak? Mert hogy most is Kovacsics volt az egyetlen, aki „eredeti” magyarként meg is tette azt, amire ő képes. Jól is játszott.
Igaz, még ott volt Görbicz Anita is, aki egyedülálló tizenöt évet tudhat maga mögött a győri klubban, s aki valóban egy ikon a hazai és a nemzetközi kézilabdázásban. Ám amit most mutatott, annak nem sok köze volt az igazi Görbiczhez! És ez megint elsősorban az edző felelőssége! Egy ekkora klasszist egyszerűen nem szabad ilyen állapotban pályára küldeni, mert ez felér egy alapos hitelrontással. Görbiczet vagy TÜRELMESEN fel kell építeni és akkor visszahozni a küzdőtérre, vagy ha ez végképp nem menne, akkor inkább vonuljon vissza.
Persze ehhez olyan szakemberek is kellenének, akik képesek erre. Találóan mondta az egyik, az élvonalban több évtizedet eltöltött magyar szakedző, hogy annak a sokat hangoztatott spanyol iskolának sem látta különösebb nyomát, miért éppen Görbiczet vennék pártfogásukba? Az illető azt is mondta, Ambros elmehetne az alsóházi Budaörsre vagy éppen Békéscsabára és ott egy-két év alatt csináljon legalább jó középcsapatot, akkor majd beszélhetünk a spanyol iskola hatékonyságáról. Addig viszont jobb lenne, ha kicsit önkritikusabb lenne olykor, amire ez a BL-4 két mérkőzése is komoly alapot jelenthetne számára.
Ami pedig a győztes CSM-et illeti, biztosan az edző, Kim Rasmussen munkája is alaposan belejátszott a meglepő, de megszolgált végső sikerbe. Ez az eredmény a lehető legjobb ajánlólevél a magyar női kézilabda válogatott kapitányi posztjára pályázó dán szakember számára.
