Göröcs János elvesztette volna az eszét?

Gorocs_JanosHa bárki azt állítja, a magyar labdarúgás nem valami rózsás állapotban van, az nem túloz. Aki azt mondja, amit lát, lassan elmegy a kedve ezektől a meccsektől, amelyeket NB I-es rangadóknak neveznek, az is közel jár az igazsághoz. És az sem állít valótlant, aki arra a megállapításra jut, mely szerint egészen szórakoztató ez az egész. Mindez csak nézőpont és igénytelenség kérdése…

Térjünk a lényegre, ne gurítsunk mellé, mint teszik  ezt élvonalbelinek becézett labdarúgóink, akiknek a vezetői sem feltétlenül hatcsillagosak…

A Pécsi MSC Mathias és a hozzájuk vendégségbe utazott Újpest FC labdabűvölői ugyancsak szerény produkcióval álltak elő. Amit pedig a vége felé a hazaiak Városi nevű játékosa bemutatott, hát azt nem mindenkinek sikerül utánoznia. Meglehetősen jó helyzetből úgy sikerült lőnie, hogy a labda legalább három méterrel a kapu fölött hagyta el a játékteret.

Persze, mint mindig, kifogás most is akad bőven. Kimondott és kimondatlan egyaránt. A pécsiek természetesen el vannak keseredve, ez a bizonytalanság, ami őket körülveszi, hovatovább elviselhetetlen. Nyilvánvalóan a pénztelenség lehet a legfőbb gond. Csak azt csodálom, hogy még nem olvashatjuk a könnyfakasztó történeteket az albérletüket fizetni nem képes, nélkülöző kiválóságokról.

A pénzről mindig eszébe jut még valami az emberfiának. Itt van például Szélesi Zoltán esete, aki – mint kiderült – előbb olyan alkut között a belga tulajdonossal, hogy inkább lemond a fizetése feléről, csak hogy visszakerülhessen a száműzetésből az élvonalbeli megméretésekre készülő, többi lila-fehér játékos közé. Szerencsére ültem, amikor olvastam, hogy a 27-szeres válogatott focista hárommillióból elengedett másfelet – erre mondanám, hogy szegénykémnek, volt miből. Más kérdés, hogy az őt ért, vélt vagy valós igazságtalanságokon művészi szinten könnyezni is képes belga tulajdonos, Duchatelet úr Szélesivel szemben koránt sem volt akkora ”grál lovag”, mint amilyeneket ő elvárt volna a „megkopasztásán” fáradozóktól. Simán kibillentette Szélesit a szerződtetett játékosok közül – könnyezzen hát más is, ne csak ő…

És hogy ne csak a pénzről legyen szó! Nem hiszem, hogy a minden idők legjobb magyar labdarúgóinak képzeletbeli rangsorában – szerintem – igen előkelő helyet érdemlő egykori újpesti klasszis, Göröcs János elvesztette volna az eszét! Arra gondolok, hogy egy, a közelmúltban adott interjúban Göröcs azt merészelte mondani: szerinte Lázár Bence egy komolyabb nyugati klubban tízmillió eurókat érne, mert a játékával ekkora besorolást harcolna ki. Ha játszatnák. Az újpesti szakvezetők – élünkön a szerb edzővel, Nebojsa Vignjevic-csel – ezt másként látják, mint a labdarúgáshoz náluk sokkal többet értő Göröcs János. Rendre a kispadot koptattatják Lázárral, aki Pécsen is a hosszabbítással együtt kapott  „erős” három és fél percet.

Aki komoly tehetség, annak ennyi idő is elég a bizonyításra?

Az ilyen korszakos döntésekhez kellenek a havonta sokmillióba kerülő vendég szakvezetők?

 

 

 

 

This entry was posted in Blog and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.