Göröcs János: Mit eszik Storck ezen a Szalain?

Az egyik legjobb magyar labdarúgó, Göröcs János. Fotó: JochaPress.hu

Akik még láttak jó magyar futballt, azoknak Göröcs János egy etalon. Az elegancia, a gyors gondolkodás, a váratlan húzások, a cselezőkészség és mindehhez még a gólerősség is jellemezte játékát. Az Újpesti Dózsa és a válogatott egykori kiválósága a jochapress.hu kérésére minősítette a Feröer szigetek elleni vb-selejtezőn látottakat.

 – Mit várt előzőleg ettől a 90 perctől?

„Mit várhattam volna a világranglista 135. helyezettje, egy kis szigetország legjobbjai ellen? Azt, hogy egyértelmű győzelmet arat a ranglista 19. helyezettje, Magyarország” – mondta a 62-szeres válogatott labdarúgó. „Erre mi történik? A 2. félidő 10. percétől egyszerűen leiskolázták legjobbjainkat. Aki mást mond, az vagy nem látta a meccset, vagy nem mond igazat. A 0-0-s döntetlenhez pedig csak annyit, hogy aki az ilyen csapatok ellen nem szerzi meg a 3-3 pontokat, annak eleve minimálisak a vb-kijutási esélyei.”

 – Ön viszont látta az összecsapást. Túl az általános benyomásokon, mit mondana még el?

„Például azt, hogy a játékosaink úgy mozogtak a pályán, mintha a grundon egy alkalmi meccsen lennének, ahol előzőleg senki nem ismerte a másikat. Azt pedig fel nem foghatom, hogy Storck kapitány mit eszik ezen a Szalain? Ez az ember évek óta csak sodródik, hatalmas pénzekért alig-alig van pályán. Storck pedig fenntartás nélkül támogatja., miközben a góllövők – Böde és Nikolics – rendre a kispadon ücsörögnek. Szeretném hallani azok érveit, akik nem értenek egyet velem ebben a kérdésben!?”

Szalai Ádám. Fotó: Baricsa Gábor/mlsz.hu

 – A meccseken nagyon sokat jelent a középpályások játéka.

„Ez is egy külön téma. Ki hozza helyzetbe a csatárokat, ha nem a fedezetek? A fiatal ex-fradista Nagy Ádám ugyan most is sokat futott, de többször hátra, mint előre. Storck felfedezettjére, Kleinheislerre ez még inkább áll. Futással viszont még senki nem nyert meccset.”

 – Évek óta Dzsudzsák Balázst tartják a legjobb magyar játékosnak.

„Őt is sokszor láttam játszani. Hollandiában még jó volt, ez tény. Onnan kezdve viszont az egész pályafutása egy nagy adok-kapok, óriási üzletek és egyre szerényebb szakmai igények. Szegény Albert Flórival egyszer Felcsúton jártunk, ahol ki volt téve egy Dzsudzsák fotó is. Kérdezem Flóritól, mit szólsz ehhez a sráchoz?

 – És mit válaszolt az egyetlen magyar aranylabdás?

„Azt inkább nem mondanám meg…”