Göröcs „Titi” János, aki tényleg varázsló volt

Ötvenhét percig álltam sorban azért, hogy az újpesti Városházán megtartott „Titi – Göröcs János, a varázsló” című könyv ünnepélyes keretek közötti bemutatóján aláírást kaphassak az Újpest és a magyar válogatott valóban feledhetetlen labdazsonglőrjétől, Göröcs Jánostól.

Ott volt Szentmihályi Antal, Zámbó Sándor és Wintermantel Zsolt polgármester is (Fotók: JochaPress.hu)

 Bár a Lakat T. Károly – Dénes Tamás szerzőpáros által jegyzett, a kossuth Kiadó által megjelentetett könyv hivatalos bemutatója már egy hónappal korábban megtörtént, ez a tény azonban egyáltalán nem zavarta szűkebb pátriájának vezetőit, hogy ők is rendezzenek egy bemutatót. A nagy sikerű, családias hangulatú eseményen ott volt Göröcs szinte valamennyi egykori, elérhető játékostársa, miként a sport iránt elkötelezett újpesti polgármester, Wintermantel Zsolt is.

A mikrofon az e téren is komoly gyakorlattal rendelkező, egykori asztalitenisz világbajnok, Gergely Gábor kezében volt, aki gördülékenyen vezette le az ilyenkor elmaradhatatlan beszélgetéseket, amelyek középpontjában természetesen Göröcs János, a Titi volt.

Miközben a nagyszámú érdeklődő figyelte-hallgatta az emlékek végeláthatatlan sorát, e sorok elkövetője gondolatban visszakalandozott az immár történelmi múltba, egészen 1958-ig. Akkoriban még télen is játszottak Magyarországon bajnoki meccseket. (Talán a maiak túlzott „vattázása”, a hosszú téli szünet is benne van abban, hogy fényévnyire vannak az akkoriaktól – legalábbis játéktudásban…) A Népstadionban került sorra az Újpesti Dózsa – Salgótarjáni Bányász NB I-es találkozóra, amelyen az akkor még nem egészen 19 éves Göröcs lőtte az első gólt, hogy azután az összecsapás 3-1-es tarjáni sikerrel fejeződjön be.

Ez volt az első Göröcs-élményem, amelyet azután még nagyon sok követett. A számomra akkoriban ünnepet jelentett kerítésmászásokat követő kettős bajnokikon mindig örülhettem ennek a valóban kivételes labdazsonglőrnek az alakításai láttán. Göröcs Titi ugyanis valóban állócsillag volt a magyar labdarúgás egén, akitől másfél évtizeden keresztül mindig lehetett várni azokat az utánozhatatlan cseleket, passzokat, vagy éppen gólokat, amelyek igen gyakran nyílt tapsvihart váltottak ki.

Szerintem teljesen mindegy, melyik gólját vagy éppen gólpasszát tartják a legeslegszebbnek, mert a lényeg az, hogy amikor ő pályán volt, klasszisa garantálta a magas szintű élményt-szórakozást. Bár ma lennének hozzá csak megközelítően hasonlítható labdarúgók a magyar élvonalban, de nincsenek. Hiába zúdítják rájuk felelőtlenül a milliárdokat, ezek a „fiúk” fényévnyire vannak attól, amit Göröcs János, a „Titi” annak idején a pályára varázsolt.

Akik látták őt – és hála Istennek, még elég sokan vagyunk ilyenek! -, azok tudják, hol kezdődik a labdarúgás. És ezek a szerencsések örülhetnek, mert Göröcs és társai közül még elég sokan közöttünk vannak. Jelenlétükkel emlékeztetnek minket a régi, szép időkre.

Úgy, mint a nagy sikerű találkozót lezáró közös fotó, amelyen ott vannak a régi játszótársak, akik tegnap este is megérdemelték az ismételt, nyíltszini tapsot.

(JochaPress / Jocha Károly)