Gratuláció és néhány gondolat a Barcelona-Veszprém meccs után

Shares

velux_EHFMagyar férfi kézilabda klub (a kivételt a Budapesti Honvéd jelenti, amelynek együttese 1982-ben a BL elődjét, a BEK-et nyerte meg…) a BL-ben még hasonló eredményt sem ért el, mint immár másodszor tette ezt a Veszprém együttese a négy közé jutással, illetve a hétvégi második hely kiharcolásával.  Az „Építők” teljesítménye ezért első fokon minden dicséretet megérdemel. Ezt előrebocsátva szeretne a jochapress.hu néhány kérdőjeles gondolatot felemlíteni.

Hogy a Bajnokok Ligája négyes döntőjét megelőzően mind a négy, odáig jutott együttes nyerni szeretett volna, az természetes. Az is abszolút elfogadható, hogy egy edző mindig maximalista. Ki legyen az, ha nem ő? Így volt ezzel Carlos Ortega is, aki a Kiel elleni meccset követően kijelentette: győzni akarunk a döntőben.

Ez eddig mind rendben van. Azzal viszont már kevésbé érthetek egyet, hogy a Barcelonával megvívott meccset követően a spanyol szakvezető arról is elmélkedett, hogy miként érhették volna utol a katalánokat. Aki látta ezt az izgalmas 60 percet, az ezért a célért természetesen drukkolhatott az utolsó esélyig is, ám aki figyelt, látnia és érzékelnie kellett, hogy ebben az ellenfélben, ezen a napon mindenképpen több van. És az is végig érződött a Barcelona játékából,  hogy ezt az erőpróbát bizony meg fogják nyerni.

Ortega fáradtságra is panaszkodott, elsősorban a kettes védőknél, mások felemlítgették a 21 meg a 24 óra regeneráció kérdését. Hát ezt nem lehet egyértelműen eldönteni, mennyi hátrányt jelentett ez a plusz-mínusz három óra egyik vagy másik oldalon. Ha volt hátránya a Veszprémnek, ebben akkor sem volt tendencia, mivel – teljesen érthetően – a házigazdák az első játéknapon a saját meccsüket tetették időben a második helyre. Hogy amennyiben a Kiel jutott volna tovább és ők is vesztenek a Barcával szemben, hivatkoztak-e volna erre a mínusz háromra? Hát azért erre nem mernék fogadni.

Hogy ez a három óra annyit is jelentett volna, hogy ezért fáradtak el a kettes védőink – amint Ortega a fáradság tényét elemezgette – ez sem egyértelmű felvetés. Elvégre a Barcelona sokkal kevesebbet cserélt. Talán az ő játékosaik védekezésben és támadásban is otthonosabbak voltak? Ez fel sem vetődik, pedig ez is egy reális alternatíva lehet a történések megítélésénél. Netán jobb kondícióra futottak fel, netán még többet és keményebben edzenek, mint a veszprémiek – ilyesmi szóba sem jöhet. Pedig ezen az eshetőségen is el lehetne gondolkodni néhány percig?

A bírókkal való foglalkozás, mármint hogy a román játékvezetők a Barcelonát támogatták volna a döntőben? Ehhez a felvetéshez előbb beszéljünk az elődöntőről, ahol előbb a Kielce kapott enyhe hátszelet, a folytatásban a Kiel ellen pedig a veszprémiek jóval nagyobb támogatással a hátuk mögött tehették a dolgukat. Ez a bírói segédlet olyannyira egyértelmű volt, hogy még a tévériporter, Egri Viktor – aki általában a legnagyobb drukker, pedig neki nem az lenne a dolga! – is legalább négy alkalommal nem tudta „lenyelni” észrevételét. Ismételten kimondta: ez meg az a döntés kimondottan kedvező volt a Veszprém számára.

Csak ezt követően lehet rátérni a döntő sípmestereire, akiket egyáltalán nem akarom megvédeni. Ám az előzményeket nem szabadna elhallgatni. Azt hogy hazai pályán egyértelműen a Kiel kapott hátrányos ítéleteket. Amikor hatgólos hátrányról feljöttek kettőre, ez a Veszprém irányában megnyilvánult „segítőkészség” szinte tapintható volt…

S ha már a tárgyilagosságnál tartunk, megemlíteném még Márta Bence urat, aki Kotormán Attila, korábbi sokszoros válogatott játékos „farvizén” szakértősködik. Szó szerint ugyan nem tudom idézni, de a lényeg ilyesmi volt, amit a szünetben elmondott: el tudja képzelni, hogy a második félidő közepén már a Veszprém fog vezetni.

Hát ilyen „okosságot” még a legvérmesebb magyar szurkolók közül is csak nagyon kevesen kockáztattak volna meg! Az illető úr persze megteheti ezt is, de előbb talán le kellene vennie a melléről az „EHF szakírója” kitűzőt…