Gulyás István: elbírtuk a nagy nyomást!
A magyar férfi kézilabda-válogatott 24–24-es döntetlenre végzett Dániával az Európa-bajnokság csoportkörének második fordulójában. A mérkőzés után Gulyás István szövetségi kapitány úgy fogalmazott: nagy volt a nyomás a lelátón helyet foglaló közönség részéről a csapaton, de elbírta.
Rosta Miklós, Magnus Saugstrup Jensen és Bóka Bendegúz. Fotó: Anze Malovrh / kolektiff
Félig üres vagy félig teli a pohár?
– Nem is tudom, kicsit bosszús vagyok, mert ebben a mérkőzésben lehet, hogy benne volt a győzelem is – mondta lapunknak Gulyás István. – De nem lehetünk elégedetlenek, mert ez jó eredmény, ráadásul azt játszottuk, amit terveztünk, és elbírtuk azt a nyomást is, amit a tízezer dán szurkoló jelentett. Kíváncsi voltam, ezt a szituációt hogyan élik meg a játékosaink, de nem stresszeltünk, álltuk a sarat.
– Mi volt a taktika?
– Az, hogy meglepjük őket. A nyitott védekezés nem volt kérdés, mert a dánok nagyon erősek az egy egy elleni játékban, mindenki ellen ezt játsszák – az volt a cél, hogy ebből kiszorítsuk őket, messzebb kerüljenek a kaputól.
– Úgy tűnt, fejben rendben voltak a játékosok.
– Szerintem ez a minimum, ha kijössz egy Európa-bajnokságra a válogatott színeiben.
– Melyek voltak a mérkőzés kulcsmomentumai?
– A második félidőben a dánok váltottak, hét a hatot játszottak, amiből ők azért szokták hozni a meccseket. De nekünk mindig volt ott egy védőnk, vagy ott volt Mikler Roli, aki fantasztikusan nyúlt bele a labdákba. Végig vezettünk, folyamatosan meg tudtunk újulni, és bár a nagy testű játékosok elleni küzdelemben elfáradtunk, néhány fiatal egyértelműen bizonyította, hogy helye van a csapatban.
– Ennek a döntetlennek az értéke nagyobb, mint az oroszok ellen eredményé?
– Topcsapattal, topjátékosokkal álltunk szemben – más kérdés, hogy ők ebbe a mérkőzésbe hogyan álltak bele. Nyomás alatt voltak, közelről lehetett látni a megdöbbenést az arcukon, azt, hogy tudják, nyerni kell nekik vagy legalább pontot szerezni. És ahogy haladt előre az idő, egyre inkább elbizonytalanodtak, míg mi játszottuk a saját játékunkat.
– Mit jelent ez a döntetlen?
– Ha hideg fejjel gondolkodunk, újabb lépés a csapatépítés és a továbbjutás felé, de azt hiszem, ettől még nyernünk kellene az utolsó meccsen – bár egyelőre nem számolgattam.
– Gondolkodott már az Izland elleni mérkőzésen?
– Nagy vonalakban megvan, hogy mit szeretnénk játszani…
„Meccs előtt mindenki aláírta volna az egy pontot, de látva az egészet, már nem vagyunk elégedettek – így Balogh Zsolt a Sport Tv kamerái előtt. – Ahogy összeállt a csapatunk a világbajnoki címvédő ellen, az alapján ez túlzás nélkül az év mérkőzésének is nevezhető. Ha nyertünk volna eggyel, akkor biztosan ott lennénk a középdöntőben. Így viszont nem vagyunk sokkal előrébb, bár hatalmas eredmény, nagyon boldogok vagyunk. Rajtunk semmiféle nyomás nem volt lélektanilag, meg tudtuk lepni a dánokat a nyitott védekezéssel. Mindent elárult a mai teljesítményünkről, hogy a nagy dán sztárok félve mentek oda lőni. Büszke vagyok a srácokra!”
„Nagyon kemény mérkőzés volt, teljesen új védekezést vettünk fel. Sok időnk nem volt gyakorolni, de egy ilyen csapat ellen huszonnégy gólt kapni nem rossz teljesítmény – mondta mosolygósan Sipos Adrián. – Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Vesztettünk egy pontot, de nyertünk is egyet. Nagyon elfáradtunk a végére, de örülnünk kell az egy pontnak. Ha folytatni tudjuk azt a munkát, amit elkezdtünk, a jövőben még jobb eredményeket érhetünk el.”
(nso.hu)
