Gyarmati Dezső: Egyik olimpiai bajnokságomnak sem tudtam igazán örülni! (2. rész)
Fotók: JochaPress.hu
A magyar vízilabdázás egyik legnagyobb egyéniségéről, Gyarmati Dezsőről írt bemutatás 1. részében a Nemzet Sportolója summázta életpályája legfontosabb eseményeit. Most a részletekkel is megismerkedhetünk.
Helsinkit követően egyébként boldog évek következtek számára. Hosszas fejtörés és keresgélés után ugyanis rájött, hogy művészettörténetből fog diplomázni. Be is iratkozott az egyetemre, majd 1954-ben megszületett leánya, Gyarmati Andrea. Az uszoda világa védettséget élvezett, utazgattak, miközben a vámosokkal folyamatosan csatázgattak. A mindennapi izgalmaik közül messze kiemelkedett 1956. október 23-a, a forradalom kitörése, amikor már csak napok választották el az olimpiai küldöttséget az indulástól. Pillanatok alatt a városban volt, beállt a felvonulók közé, majd egy vörös csillag eltávolításában „segédkezett”. Részt vett a Széna téri barikádok építésében is, amikor „utolérték” játékostársai. Felszólításukra visszatért az edzőtáborba, s onnan kezdve csak a közelgő olimpiára koncentrált.
Végül Prágán keresztül jutottak ki Melbourne-be, ahol megérkezésükkor egy Kossuth címeres zászlóra gyászfátylat kötött, s úgy vonult az olimpiai faluig. „Tartoztam ezzel a barátaimnak…ez volt a legfontosabb felvétel, amely valaha készült rólam” vallotta 1997-ben. A fotó egyébként bejárta a világsajtót ugyanúgy, mint az a kép, amely a magyar-szovjet (4:0) meccsen a vérben úszó Zádor Ervinről készült.
A második olimpiai győzelmet hozott tornán mutatott játékáról ezt mondta: „Melbourne-ben az abszolút csúcson voltam.” Ott egyébként sokan odakint maradtak, ő viszont hazajött. Röviddel később mégis mennie kellett családjával, miután egy margitszigeti edzést követően négy marcona alak eltérítette és egy Római-parti házban alaposan helybenhagyták. Útlevéllel Bécsbe utaztak, majd egy feljelentés kivizsgálását követően Amerikába, majd onnan vissza, Európába vezetett az útjuk. A Canottieri Napolihoz aláírt szerződésből nem lett semmi, mivel játékjogát közben elvesztette, csak edzőként viszont nem kellett.
A lehetetlenné vált helyzetben villámgyors váltásra kényszerült, így Bécsen keresztül hazatértek. Első fokon a hazai játéktól 1959. december 31-ig, a nemzetközi meccsektől pedig örökre eltiltották. Átmenetileg a Csepel Művek II-es kapujánál, egy kocsmában csaposként dolgozott…
Nagy harcos volt: Lemhényi Dezső
Itthon 1960-ban, a Ferencvárosban folytatta. Jól játszott, Lemhényi „Butykó” Dezső kapitány visszavette a válogatott keretbe. A római bronzérmet követően a Fradiban négy, csodálatos esztendőt töltött el, háromszor nyertek bajnokságot. Már 37 éves volt, amikor készülhetett Tokióba, ahol az izgalmak csúcsát ismét a magyar-szovjet meccs jelentette. Öt-kettőre kellett nyerni úgy, hogy két negyedet követően még az ellenfél vezetett 2:1-re. Végül Dömötör Zoltán legendás góljával beállította a győzelemhez szükséges, 5:2-es végeredményt, aminek megtartásához Ambrus Miklós utolsó, hatalmas bravúrja is kellett.
A tokiói aranyérmet bebiztosító Dömötör Zoltán
Gyarmati közben már 1963-ban elkezdett edzősködni, méghozzá a Központi Sportiskolában, ahonnan évtizedeken át későbbi nagy bajnokok sora került ki. 1964-ben elvált, majd feleségül vette Bara Margitot. Ez évben a válogatottól, 1966-ban pedig az FTC-től köszönt el, hogy edzőként ugyanott folytassa. 1968-ban megszületett második leánya, Gyarmati Eszter. 1969-ben egy évet Kolumbiában töltött, hazatérve a Vasasban, majd Rajki Béla mellett a válogatottnál dolgozott. 1972-ben, Münchenben csak második lett a csapat. Rajki előzőleg folyamatosan azt nyilatkozta: a második hely már kudarc. Miután ez bekövetkezett, le is mondott, s helyét Gyarmati vette árt. Ezzel elkezdődött élete újabb, sikeres periódusa.
A kapitány bevallotta, már 1964-ben vágyakozott erre a posztra, 1972-ben viszont nem számított rá, de nagyon örült a kinevezésének. Mindjárt 1973-ban húzott egy merészen szerencséset és három jelölt közül a szegedi Csapó Gábor mellett döntött, aki a világbajnokságon három gólt lőtt a szovjetek elleni 5:4-es összecsapáson. A vb-győzelmet 1974-ben Eb-siker követte, majd egy ezüst az 1975-ös, kolumbiai Vb-n, hogy azután 1976-ban, Montrealban ismét olimpiai aranyérem szülessen. Ekkor három góljával Faragó Tamás volt a nyerőember.
Montreal után 1977-ben még összejött az Eb-győzelem, de 1978-ban, a vb-n nem sikerült nyerni. 1979-ben ismét első hely következett a Világ Kupán, de ezután már feszültségek jelentkeztek a csapaton belül. „Moszkva előtt én sem voltam csúcsformában…sugárzott belőlem a bizonytalanság” – vallotta a könyvben. Ezt az olimpiát a harmadik helyen zárták.
A következő állomás a BVSC, újabb edzői sikerekkel. Két bajnokság, két kupagyőzelem, két lehetőség a BEK-döntőben. 1987-ben megint felkérték a válogatott kapitányának, aminek nem volt ereje ellenállni. „Az öreg utcalány reflexe volt ez…képtelen voltam eldönteni, számítsak-e a légiósokra…sütött belőlem a bizonytalanság” – mondta utólag a kilencedik hellyel végződött vállalásáról, amit nehéz volt elviselnie. A Vasasnál majd Bolognában lett edző, onnan Csurka István hívására jött haza.
Az MDF-nek tagja lett, jó kapcsolatba került Lezsák Sándorral, s ő is beszállt az MDF kampányába. 1990-ben országgyűlési képviselő, de az OTSH elnöke is lehetett volna. Végül Lemhényi Dezső javaslatára, az ő közreműködésével nyerték meg erre a posztra Gallov Rezsőt. A parlamenti ciklus négy évében nyolcszor szólalt fel, valahányszor sport ügyekben.
Olimpiai bajnokok társasága. Balról második Gyarmati Dezső. Sötét öltönyben dr. Tarics Sándor
Gyarmati Dezső minden szinten elismert emberként élete utolsó időszakáig aktív volt. 1990-től az MDF színeiben országgyűlési képviselő lett, megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legmagasabb kitüntetését. 1992 és 1996 között a pólószövetség alelnöki tisztjét töltötte be, később annak társelnöke lett. 1994-2005-ig a minden idők legjobb magyar sportolóit tömörítő Halhatatlanok Klubja elnöke volt, közben a Ferencváros és az Újpest pólósainál is szaktanácsadói feladatokat látott el. 2004-ben a legelsők között választották a Nemzet Sportolói közé, akiknek képviseletében 2005-ben a MOB tagja lett. Még a 2013-as világbajnokság előtti utolsó, margitszigeti tornán is ott volt és tanácsaival segítette kései utódait.
Gyarmati Dezső 2013. augusztus 18-án távozott az élők sorából. Szeptember 4-án a Farkasréti temetőben hatalmas tömeg vett tőle végső búcsút. A megjelentek között ott volt Orbán Viktor miniszterelnök is.
(MOB.hu / Jocha Károly)
