Gyenge védekezés, tízgólos vereség a lengyelektől!
Such Timuzsin gólja sem segített (Fotó: NS – archív)
A katari világbajnokságra készülő férfi kézilabda csapatok oviedoi tornáján a második játéknapon a két vesztes mérte össze tudását. A lengyelek várakozáson felül nagy különbségű (35-25) győzelméről és a magyar válogatottat kereső Dujsebajev próbálkozásairól egyaránt kérdezte a jochapress.hu a nemzetközi szaktekintélyt, Kovács Lászlót, a Testnevelési Egyetem óraadó tanárát.
„Nem különösebben jó meccset játszott a két válogatott, amelynek során a lengyel edző megpróbálta az elképzelt variációkat végrehajtani. Dujsebajev pedig tovább folytatta az ismerkedést a rendelkezésre álló játékosokkal. Szeretném hangsúlyozni, hogy igen szerény a merítési lehetősége az új kapitánynak. Kevés a bevethető tudású fiatal, az idősebbek közül pedig többekre is erőn felüli feladatok jutottak.”
– Mi okozta ezt a mindenképpen elgondolkodtató, nagy vereséget? Tényleg ennyivel többet tud Lengyelország válogatottja?
„Úgy mondanám, hogy az első soruk most egyértelműen jobb volt, cserék dolgában viszont ők sem állnak valami fényesen. A legfőbb gondot a védekezésünk „szellős” volta jelenti. Komoly meccsen ugyanis elképzelhetetlen ennyi, szabadon végrehajtott átlövés megengedése.”
– A kapusok mennyiben ludasak a kialakult különbségben?
„A találkozón háromnegyed részében a balatonfüredi Székely védett, akitől több bravúrt is láthattunk. Az átlövések azonban neki is túl nagy gondot jelentettek. Ráadásul ő még gyakran sakkozik is, ami azt jelenti, hogy a várható oldal helyett mégis az ellenkezőt választja. Ez alkalommal Mikler sem tudott csodát tenni, mégpedig alighanem azért, mert Veszprémben egy sokkal jobban működő védőfal áll előtte. Ezt ő ki is használja és a szabadon hagyott felületeken érkező lövéseket nagy százalékban semlegesíteni is tudja.”
– Nagy László ismételt szerepeltetését a beálló posztján szerencsésnek tartja?
„Ez már egy régi, jól bevált figura abban az esetben, ha az átlövőt sikerrel veszik ki a játékból. Ez esetben annak idején Kovács Pétert is gyakran beküldtem a falba. Nagy László eredményességéhez elsősorban pontosabb bejátszásokra lett volna szükség, akkor ezen a poszton is lőhetett volna gólokat.”
– A mezőnyjátékosokat ugyancsak „megforgatta” Dujsebajev. Mit lehetett látni ezekből a próbálkozásokból?
„Balogh ügyes gólokat lőtt, balátlövőben pedig Bodó a jövő embere, ez most is egyértelműen látható volt. Lékai többször is „adj király katonát” játékban vett részt – ügyesen. Császár bíztatóan mozgott, de keveset játszott, amikor a lengyel a legjobb sorukat szerepeltették. Ilyésnek biztosan lesznek még jó meccsei, Nagy Kornélról pedig megbizonyosodhattunk, hogy nem balszélső. Iváncsik hullámzó produkciót nyújtott.”
– A játékvezetők hogyan fújták a sípot?
„Szerintem alapvetően más felfogásban, mint amerre a mai idők kézilabdázása tart. A spanyol bírók ugyanis a patyolat tiszta megoldások hívei, akik akkor lennének igazán elégedettek, ha a játékosok egymáshoz sem érnének. Márpedig ez a jelenlegi kézilabdában még álomnak is szép lenne…”
– Hiányolt valakit a magyar válogatottból?
„A legutóbbi időben szerepeltetett, fiatal Bánhidi a junior válogatottban játszik. Ő bővíthette volna a repertoárt, bár az ő posztján szerintem Szöllősi jó teljesítményt nyújtott. Ismétlem: nem irigylem Dujsebajevet, mert a választék nagyon szerény!”
