Győzött a pénz, továbbjutott a Kiel!

Áder JánosHatalmas várakozás után bejött az egyik fő változat. Szerény véleményem szerint ugyanis győzött a pénz. Az MKB Veszprém nem tudott legalább öt-hat góllal végig vezetve nyerni, az egyenlő esélyek láttán pedig a bírók finoman, de többször is mellé álltak a THW Kiel együttesének. Képzeljük csak el, mekkora gondot okozott volna a pénzembereknek, ha a kölni négyes döntőben egyetlen német csapat sem léphetett volna pályára.

A Veszprém tehát, ha minimális különbséggel is, de ismét vesztett egy góllal és ez az is jelentette a hármas sípszót követően, hogy a THW Kiel a továbbjutó. A sokak által az európai klubkézilabdázás legjobb együttesének tartott kieliek sikerét felemás érzésekkel fogadtuk. Igaz ugyan, hogy a felszínen úgy tűnt, a dán sípos emberek a számukra szomszédos kézilabda nagyhatalom – legalábbis klubszinten – reprezentánsát hátszélben részesítették, de azért azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar oldalon is voltak negatívumok.

A csapat szenzációsan kezdett – jó szokásához híven -, de a térfélcserét követően nem sikerült ott folytatni, ahol abbahagyták az öltözőbe menet előtt. Amíg Nagy László az első harminc percben folyamatos gólveszélyt jelentett, s négyszer is betalált az egyébként igen halványan védő Omeyer kapujába, addig a második játékrészben már lövéshez sem jutott. Ez a németek feljavult védekezésének és Nagy visszaesésének egyaránt betudható volt. Kovács László mesteredzőt is megkérdeztem, aki a következőket mondta rövid villámértékelésében:

– Rendkívül izgalmas, csaknem végig nyitott küzdelmet láthattunk, amelyben véleményem szerint a második félidőben két tényező döntően befolyásolta a végeredményt. Ekkor a németek lövő sora sokkal aktívabb volt, míg a magyarok oldalán Nagy László kikapcsolását követően nem maradt gólerős átlövőnk. Számomra az is elfogadhatatlan volt, hogy az egyébként valóban keveset játszó Császár Gábor, amikor pályára került, és lőhetett volna, akkor is inkább a labda továbbadását választotta. Ha engem úgy pihentet a spanyol edző, mint őt, akkor én azt a kevesebb időt igyekszem maximálisan kihasználni. Sokat nyomott a latba az is, hogy a gyengén védő Omeyer helyére beküldött Palicka megfogott négy labdát, ami egy ilyen szoros végkifejletnél már önmagában is döntő tényező lehetett. Véleményem szerint a Kiel összesítésben egy árnyalattal jobbnak bizonyult és megérdemelten nyert.

A fentiekhez még csak annyit, hogy az erre a szezonra jócskán felerősített MKB Veszprém összességében igen jó teljesítményt nyújtott, de mindez még mindig nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy a négy legjobb európai klubcsapat záró tornáján szerepelhessen. Nagy kérdés, mennyi pénz kell még ennek eléréséhez, milyen igazolásokra van, vagy lenne szükség az áhított cél eléréshez. Az biztos, hogy a magyar bajnokság nem elég nehéz sorozat ahhoz, hogy a legjobb magyar klub minden szempontból kitűnő állapotban léphessen pályára a Bajnokok Ligájában az erősebb riválisokkal szemben. A Kiel ebből a szempontból sokkal előnyösebb helyzetben van, és végső soron a két bajnokság közötti, érdemi különbség önmagában is adhatott akkora pluszt s Kielnek, ami végül a továbbjutást eredményezhette. Kiegyensúlyozottabb játék, kevesebb hullámvölgy, több jó átlövő teljesítmény – ennyi volt a látható különbség.

MTI Fotó: Kovács Anikó

This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.