Gyurka Jani köszöni szépen, jól van!

Ráfért már a magyar kézilabdázásra egy komolyabb siker! No, nem a klubcsapatokra gondolok – hiszen a légiósokra épülő Veszprém a BL-négy legjobbja közé jutott, a győri nők pedig meg is nyerték a legrangosabb sorozatot – hanem a válogatottakra. Azokra a csapatokra, ahol „színtiszta” magyar együttesek lépnek pályára a nemzetközi porondon.

Márpedig az utóbbi időben nem túl sok szívmelengető eredményt jegyezhettünk fel. És nem is elsősorban a felnőtt férfi válogatott Szlovénia elleni bukfencére céloznék. Sokkal inkább az utánpótlás korosztályok szereplésére, amelyek sorából egyedül a Gyurka János vezette férfi ifjúságiak érdemelnek egyértelműen pozitív méltatást. A korábbi 297-szeres válogatott kiválóság, az immár másfél évtizede edzősködő Gyurka és fiai ugyanis az ifjúsági Európa-bajnokságon ezüstérmet szereztek.

A nemzetközi kézilabda életben jókora meglepetést okozott magyar válogatott felkészítőjét Balatonbogláron, a Kézilabda Akadémián sikerült elérni.

– Köszönöm a gratulációt – reagált Gyurka az elismerő szavakra. – Harmadik éve dolgozom itt Mocsai Lajos igazgatónk felkérésére és mondhatom: nekem tetszik ez a munka. Kettős feladatot kell ugyanis betöltenem. Itt, az Akadémián húsz, kiválasztott fiatallal foglalkozom, mellette a magyar ifjúsági válogatottért is én felelek. A kerettagokat részint az országos bajnoki mérkőzéseken láthatom, másrészt számos kollégával is rendszeresen konzultálok, akik tapasztalataikkal segítik a tisztánlátásomat. Természetesen a legtöbbet a közös munka, a közös gyakorlások jelentik. Szerencsére havonta 2-3 napra mindig össze tudunk jönni, legtöbbször Szigetszentmiklóson, Dabason vagy éppen Kecskeméten – ahol éppen van szabad kapacitás és fogadókészség.

– Feltehetően valamit jól csináltak, hiszen az 1996-os korhatárral megrendezett Eb-n az egy-két évvel fiatalabbakból álló magyar ifjúságiak végül döntőt játszhattak a lengyelországi Gdyniában…

– Mivel már a csoportbeosztásunk is félelmetes volt, így nyugodtan mondhatom: nagyon keményen meg kellett küzdenünk azért, hogy három, magabiztos győzelemmel juthassunk tovább. (Horvátország 36-23, Franciaország 34-26, Románia 43-30) És később sem jött botlás, a németek (30-20), a lengyelek (33-26) és a dánok (32-26) legyőzésével egészen a döntőig menetelhettünk. Ám a végére csak elfáradt a legénység, hiszen a finálé a hetedik erőpróbát jelentette a tizedik napon. Ismét a franciákkal kerültünk szembe és bár a 47. percig vezettünk, a végét már nem bírták erővel a fiúk. Így 33-30-ra nyert a rendkívül kiegyensúlyozott erőkből állt francia együttes.

– Mégis, mit gondol, minek köszönhető ez a várakozáson felüli produkció és annak jutalma, az ezüstérem?

– Mindenképpen ki kell emelnem a klubokban folyó következetes szakmai munkát, hiszen csak erős hátországból kerülhetnek ki azok, akik azután a nemzetközi küzdőtéren is képesek megállni a helyüket. Öt klub hat játékosát külön, név szerint is megemlíteném, mivel ők nyújtották a legtöbbet ezen az Eb-n. Tehát: Rózsavölgyi Gergő, Ligetvári Patrik (Veszprém), Pásztor Imre (Szeged), Fekete Dávid (PLER), Győri Mátyás (Balatonfüred) és Juhász Ádám (Tatabánya).

Azt is hozzá kell tennem, hogy a többiek is végig tisztességesen készültek, illetve versenyeztek, pályára lépve hozzá tudtak tenni a csapat összteljesítményéhez. Csak így alakulhatott ki ez a számunkra rendkívül kedvező összkép és a végeredmény.

– Véleménye szerint mire lenne szükség ahhoz, hogy ez az együttes a jövőben is hasonlóan eredményes lehessen?

– Folytatni kell a munkát, 2015-ben mindenképpen együtt kell tartani a társaságot és készülni az augusztusban, Oroszországban esedékes ifjúsági világbajnokságra. Az eddig elsajátított védekezési és támadási szisztémáinkat igyekezni kell erősíteni, még hatékonyabbá tenni. Ami nagyon fontos kell legyen: a társaság fizikai állapotát tovább kell javítani. Októberben egy nagyon erős, hatos tornán veszünk részt Lengyelországban, ahol Németország, Spanyolország, Franciaország, Svédország és Magyarország lép pályára a házigazdák mellett. Elfogadott 2015-ös felkészülési tervem van, így nyugodt, szisztematikus munkát végezhetünk.

– A közelmúltban Mocsai Lajos többirányú elfoglaltságára hivatkozva lemondott a felnőtt férfi válogatott kapitányi posztjáról. Az utódlás kapcsán az Ön nevét is szóba hozták egyes fórumok. Mit szól ehhez?

– Nekem senki nem szólt, így csak általánosság szintjén mondhatok véleményt. Fontos, hogy a válogatott játékosok jó szívvel fogadják a majdani kapitányt, aki véleményem szerint magyar szakember kell legyen . Jómagam egyébként köszönöm szépen, valóban jól érzem magamat a jelenlegi munkaköreimben…