Gyurta Dániel edzőiről egyetlen szó sem esett!
MTI Fotó: Illyés Tibor
Teljes gőzzel zajlanak az olimpia eseményei, melyek sorában külön kategóriát képvisel Hosszú Katinka, akinek maximális elismerés jár a teljesítményéért. De ugyancsak gratuláció jár a többi magyar részvevőnek is. Ez alkalommal némi szubjektivitást is vállalva, a jochapress.hu elsősorban a versenyzők nyilatkozataiban tallózott.
A cselgáncsozó Csoknyai László minimális különbséggel, egy jukóval vesztett világbajnok japán ellenfelével szemben, s már az első fordulóban búcsúzni kényszerült. Számomra ritkán hallható mondatokban köszönte meg a segítséget és egyben kért elnézést is azért, mert az utolsó hónapokban emberi kapcsolatait erősen háttérbe szorította a minél eredményesebb riói szereplés érdekében folytatott felkészülés javára.
Amint az eredményei alapján Hosszú Katinka abszolút módon emelkedik ki a többiek közül, úgy hasonlóan csak felső fokon tudom méltatni Szilágyi Liliána emberi megnyilvánulásait, hatalmas vívódásokkal maga mögött hagyott hónapjait, amelyekről Magyarországon ritkaságszámba menő őszinteséggel beszélt. Ez a 19 éves, fiatal hölgy óriási tortúrákon mehetett keresztül, amíg rádöbbent: senkinek nem akar a beosztottja lenni, hanem ő maga, egyes szám első személyben kívánja élni az életét, s meghozni azokat a döntéseket, amelyek az ő mindennapjait, pályaválasztását és nem utolsó sorban sportbeli karrierjét alapvetően befolyásolhatják. Aki nem a vulkánszerű kitörésként belőle feltörő vallomás mondatainak esetleges kiforgatásán törte a fejét, hanem örömmel és egyben tisztelettel hallgatta „Lilu” kinyilatkoztatásainak lényegét, az hatalmas élményben részesülhetett. Annak el kell hinnie, hogy Szilágyi tényleg örül annak, hogy Rióban, a 200 méteres pillangóúszás középdöntőjében 6. lett, mert sokkal fontosabbnak tartja azt a megtisztulási folyamatot, amely egyben garanciája is az ő szabad lénye holnapi és holnaputáni emberi és sportszakmai kibontakozásának egyaránt.
Ha nem is negyven évig, de bizonyára még nagyon sokáig témát jelent majd a férfi párbajtőrvívásban Imre Géza által 14-10-es vezetésről elvesztett döntő. Nyilvánvaló, hogy minden magyar aranyéremnek egy ország örül – márpedig Imre Gézához tényleg karnyújtásnyi közelségben volt a legfényesebb érem. Ám ha tárgyilagosak akarunk maradni, azt is el kell ismernünk, hogy ez a délkoreai fiatalember, a mindössze 20 esztendős Park valamit nagyon tud. Aki 14-10-nél mindössze egy találatnyira van a vereségtől és ebből a lélektanilag is teljesen nyomasztó, reménytelennek tűnő alaphelyzetből is nyerni tud, az előtt bármilyen fájdalmas is magyar részről, de meg kell emelni az elismerés kalapját.
Ugyanúgy, mint a pillangózó Cseh László előtt, aki eléggé nem irigyelhető módon tudta leplezni az elért 7. hely feletti csalódottságát. Tudott gratulálni az őt jócskán megelőző Kenderesi Tamásnak, majd lakonikus tömörséggel előre tekintve közölte: meg kell nézni a részidőket. Búcsúzóul pedig csak annyit szólt: majd a 100 pillangón. Kétség sem fér hozzá, ott próbál majd javítani Cseh László, aki nem kertelt, hanem az év során többször is bejelentette: azért dolgozik, hogy olimpiai bajnok legyen. Mint igazi sportember, bizonyára mindent el is követ majd azért, hogy a számára bizonyára utolsó lehetőséget megragadja.
A nála „bő” évtizeddel fiatalabb Kenderesi Tamás viszont joggal örült. Kellemes egyénisége, humora, a dolgokat a helyén kezelő gondolkodásmódja egyaránt azt valószínűsítik, hogy vele hosszú távon számolhat a magyar úszósport.
Nem ennyire egyértelmű a 27 éves Gyurta Dániel helyzete, aki ugyan lakonikus tömörséggel lezárta az olimpiát és a 2017-es budapesti Vb-t jelölte meg következő feladatnak, de talán jobb lett volna néhány, önkritikus félmondatot is elejtenie. Gyurta esete természetesen témát jelentett az M4 Sport reggeli-délelőtti műsorában is. A színes előadóként megismert szakember, Sós Csaba mondókája némi kiegészítésre is szorul. Ugyanis Gyurtával kapcsolatosan egyetlen szó sem hangzott el edzőiről. Sem a korábbiról, Széles Sándorról, sem a hivatalos jelenlegiekről, Kovácshegyi Ferencről és Virth Balázsról. Pedig egy versenyző edző nélkül semmilyen sportágban nem áll meg. Arról nem is beszélve, hogy Gyurtát kezdő korától Széles Sándor vezette fel, egészen az athéni ezüstéremig(2004), majd a londoni győzelemig. (2012) Sem ezekről a történelmi tényekről, sem a jelenlegi, finoman szólva is zavaros szituációról, ami az edzők között kialakult – nem esett szó. Lehet, hogy Gyurta Dániel a 2017-s, budapesti Vb-re már teljesen a saját edzésterve alapján készül majd fel?
