Gyurta Dánielnek előre kell menekülnie!

Shares
Budapest, 2017. július 27. Gyurta Dániel a férfi 200 méteres mellúszás előfutamában a 17. vizes világbajnokságon a Duna Arénában 2017. július 27-én. MTI Fotó: Illyés Tibor

Gyurta Dániel a férfi 200 méteres mellúszás előfutamában. MTI Fotó: Illyés Tibor

Egy olimpiai bajnok, háromszoros világbajnoktól az ember óhatatlanul nehezebben fogadja el a tartós visszaesést, mintha ugyanez egy középszerű sportolóval történik meg.

Egy ilyen előélettel szemben sokkal nagyobb a türelem, de nagyobb a csalódás is, ha bejön a tartós hullámvölgy. Márpedig Gyurta Dánielnél ez a helyzet, a téma pedig érthető módon roppant kényes.

Miről is van szó tulajdonképpen? Amikor az UTE 28 éves úszó világklasszisa századmásodpercre ugyanannyit (2:11.28 perc) ért el az Arénában, mint tavaly Rio de Janeiróban, az olimpián, s ezzel itt is, ott is lemaradt a középdöntőről, eluralkodott a döbbenet. Elvégre az elmúlt hónapokban Gyurta egyértelműen kinyilatkoztatta: élete legjobb eredményét szeretné elérni a budapesti világbajnokságon!

Előrebocsátom: egyetlen pillanatig sem kételkedem a Vb rajtja előtt másfél héttel kiújult hátfájás tényében. Ám ezt elfogadva is gondolom sokakban hiányérzet maradt, amikor azt kellett látnunk, hogy az a méltán híres nagy hajrá megint nem jött az utolsó 50 méteren. Az is dicséretes, hogy Gyurta nem lépett vissza a versenytől, de mindezen pozitívumok után csak meg kell jegyeznem: más oka is kellett legyen annak, hogy bejött ez a két, egymást követő 17. hely.

A verseny után a legtöbb szakmai megnyilvánulás megformálóinak elsődleges gondja az volt, hogy „csak ne mondjunk valami keményebbet”, nehogy bárkit is – elsősorban persze Gyurtát – megsértsünk. Az általam hallottak közül egyedül Sós Csaba szövetségi kapitány mondta ki, hogy ez a verseny nem sikerült. Úgy is mondhatjuk, hogy sikertelen volt.

Márpedig ha ez a helyzet, akkor ennek oka, vagy okai kell(enek) legyen(ek). Nem egyedül a hátfájás, s nem is egyedül az új technika. Valószínűleg ezek is belejátszottak a történet alakulásába, de talán még ez sem elég, ha mindent összeadunk. Hogy mi minden történhetett még a kulisszák mögött, arról bárkinek is legfeljebb csak sejtései lehetnek. A lényeg az lenne, hogy alapos önvizsgálat kövesse az ismételt sikertelenséget.

Jómagam azért csak felteszek egy kényes kérdést: miért kellett egy jól bevált technikát lecserélni egy újra, amely magában hordozhatja a problémák sokaságát?

A számos, hangos sikerrel – olimpiai bajnokkal is – rendelkező edző, a 65 éves Nagy József megkérdőjelezhető kockázatot vállalt az újítással egy olyan versenyzőnél, aki sportpályafutásának befejező szakaszában jár. Az életből – sajnos – önmagát „kiküzdő” Széles Sándor zsenialitása nyilvánvalóan „vastagon” benne van Gyurta Dani sikersorozatában, miként az a másfél évtized is, amennyit együtt készültek, kitörölhetetlen a Gyurta életrajzból. Ha én vagyok Nagy József, biztosan megmaradok a régi technikánál, amellyel a szükséges mennyiségi munka alighanem többet hozott volna eredményesség dolgában, mint ez a tizenkilencre történt laphúzás.

Bevallom, amikor megtudtam Rio után, hogy Gyurta nem csak Széles Sándortól válik meg, hanem Virth Balázst és Kovácshegyi Ferencet is lecseréli, arra gondoltam, most egy nagyon sikeres esztendő következik, amelynek végén Gyurta Dániel emelt fővel jelenti be visszavonulását.

Most viszont ezt már nem teheti meg, előre kell menekülnie. Ha már elkötelezte magát a technikai és egyéb változtatások mellett, akkor nem végezhet félmunkát. Az ő eredménysorát nem zárhatja le két 17. hellyel.
Sem ő, sem Nagy József. Várjuk a folytatást, várjuk a bizonyítást.

(jochapress / Jocha Károly)