Hajdu János mindent túlél, akár diplomata is lehetne!

Akik részt vettek a keddi, Hajdu János átmeneti időre szóló kinevezésének okán rendezett sajtótájékoztatón, azok aligha vonják kétségbe a címben foglalt megállapítást. A hatvanadik évében járó, kézilabdás berkekben jószerivel osztatlan elismerésnek örvendő szakember ugyanis annyi dicséretet osztott ki a témához köthető személyeknek címezve, ami másnak talán még egy esztendő alatt sem sikerül.

A sztori az egészben az, hogy Hajdu a pozitív méltatásokat alapvetően komolyan is gondolja. Jómagam, aki „kezdő újságíróként” több mint három évtizede ismerem őt, hol közelről, hol középtávolról, de gyakorlatilag folyamatosan megfigyelhettem, végigkövethettem sikerekben ugyancsak gazdag pályafutását. Soha nem hőzöngött, ha egy, számára látszólag vagy valóban indokolatlan döntést kellett túlélnie. Mindig volt türelme kivárni a megfelelő alkalmat a továbblépéshez. S tette mindezt csendben, alázattal, akár éveket is rááldozva a megalapozott, a későbbi előrelépés érdekében.

Két állomáshelyét külön is megemlíteném. Solymáron, a Pemü-Solymár csapatával feljutott az élvonalba és – ami még nagyobb dolog – ott is tartotta az együttest. Később visszatért Solymárra, ahol történetesen a korábbi BEK-győztes és már erősen lefelé tartó Honvédot megmenteni kívánó Benkő László, egykori solymári gyárigazgatóval, majd MLSZ-elnökkel összefogva, a PEMÜ-Honvéd gárdáját ismét benntartotta az első osztályban.

A kilencvenes évek elején – a Komáromi Ákossal megnyert, negyedik „Tromos-arany” után, az akkor még nagyhatalomnak számító bordó-sárgáknál ő volt az, aki most Siti Bea a női válogatottnál. Másodedző, ott történetesen Kovács László, az egykori világválogatott, az egyik legmarkánsabb hazai mester mellett. Végigasszisztálta az éveket, amíg jött egy kényszerű váltás: Kovács helyett pedig Hajdut tették meg főnöknek. A Tromost – a korábbi négyszeres magyar bajnok férfiegyüttest – sem ő vitte csődbe, hanem a túlbuzgó privatizátorok. A német RWE konszernt ugyanis a sporttelep, a sportkör egyáltalán nem érdekelte, de valaki utólag ezeket a tételeket is „bevitte” az alapszerződésbe. Az Elektromos SE vesztére, hiszen a profitéhes németek – mindenféle ígéret ellenére – szisztematikusan leépítették a sikeres szakosztályt, amelyre már csak egy betű – a PLER-Budapestben az „E” – emlékeztet.

János innen is jó tempóban váltott a sokkal pénzesebb arab világ felé, ahol többször is komoly (pénzes) feladatokra kapott megbízásokat. A lényeg itt persze nem az, hogy mikor és miért talált hangot az új szükségkapitány turbános megbízóival! Sokkal inkább az a diplomáciai érzék, amelyet most a magyar női kézilabdázás érdekében kamatoztatnia kell. Kinevezését elsősorban a férfi és női válogatottnál volt, egyértelműen sikeres beugrásainak köszönheti. Emlékszem, a pekingi olimpián a lábát hetekkel korábban forró olajjal leöntő, s a nyitó meccseken még csak nagyon visszafogottan futkározó Görbicz Anitát még akkor sem cserélte le, amikor Görbicz a kispad oldalán, a balszélen védekezett, s bizony számos alkalommal elszlalomoztak mellette. Rákérdezésemre Hajdu akkor azt válaszolta: „Görbiczet nem cserélhetem le, mert minden támadás tőle indul!”.

Az idő a rutinos mestert igazolta: Görbicz belelendült, s a torna végére már önmagát utolérve, kimondottan jól játszott. A 2008-as, pekingi negyedik hely pedig a 2004-ben, Athénban, Mocsai Lajossal elért ötödik után különösen jó fogadtatásban részesült.

A következő évben, 2009-ben a férfiaknál volt beugró, ahol világbajnoki hatodik hellyel zárt az általa irányított nemzeti együttes. Arra már kevesebben emlékeznek, hogy ez az alapvetően jó eredmény mennyi kritikát kapott, s hogy Hajdunak két órán keresztül kellett védekeznie a Vb-t követő, első elnökségin. Más talán faképnél hagyta volna a túlzottan igényessé vált elnökséget, ő azonban ezt a békát is lenyelte, túlélte. Mint ahogyan akkor sem szólt egy szót sem, amikor mindenféle elnöki ítéletek (Vetési Iván MKSZ elnökről van szó) ellenére sem ő, sem Kovács Péter nem lehetett a női válogatott kapitánya 2010-ben.

Ilyen előzmények után, most tűzoltónak hívták, ezt is elvállalta. Biztosan hangot fog találni az egyébként minden női együttesben megtalálható „nehéz esetekkel” is. A remélhetően sikeres Vb után pedig a világ legtermészetesebb dolgaként leadja a szerelését és visszamegy a Kézilabda Akadémiára, ahol történetesen ő a női szakág megbízott, felelős vezetője.