Hajnal Csaba, a Veszprém ólomsúlyú bokszbajnoka!
Minimum harminc éve ismerem Hajnal Csabát. A magyar sportéletben elkelne belőle még vagy harminc. Ez az úriember ugyanis mindent tud, amit egy jó menedzsernek tudnia kell. (Olykor még többet is…) Egyáltalán nem a véletlen műve az, amit a veszprémi kézilabdázással elért, mivel az, hogy a jelenlegi reprezentatív együttes ott van, ahol, abban neki elsődleges és elévülhetetlen érdemei vannak.
A szurkolók által ma is leginkább csak Építőkként emlegetett, egy szakosztályos klubot még 1977-ben hívta életre az egyébként vegyészmérnökként végzett Hajnal. Négy évvel később már az NB I-ben csatázott együttese, amely azután a magyar bajnoki címek sorozatos begyűjtése mellett európai sikereket is elért – nem is akármilyeneket.
Hajnalt korábban az osztrák Gunnar Prokophoz szoktam hasonlítani, s meggyőződésem, hogy nem is alaptalanul. Igaz, a veszprémiek nem jutottak el nyolc BEK-győzelemig, amit Prokop a Hypo NÖ női kézilabdázói révén a magáénak is mondhat. Tudom, a férfiak mezőnyében ez sokkal nehezebb dolog, de azért ami igaz, igaz: Prokop nagyot „durrantott” a nyolcvanas években. 1972-ben határozta el, hogy az akkor a sportágak népszerűségi listáján Ausztriában a 26. helyen szerénykedő sportágat felvirágoztatja – és el is érte célját.
Az idő közben MKB Veszprém nevet viselő magyar élcsapatnak eddig egyszer sikerült eljutnia a nagy bravúr küszöbére. Több mint egy évtizede a Magdeburg ellen a BEK-döntőben itthon kettővel nyertek, kint néggyel vesztettek, így minimális különbséggel, de lemaradtak a legnagyobb sikerről. A 2012/13-as szezonra nagyon megerősödött bakonyaljiak ugyan sosem említették, de egészen biztosan nagy kiugrásra számítottak a Bajnokok Ligájában. A legjobb négy közé jutásért megkapták a THW Kiel gárdáját, amelytől idegenben egy góllal kikaptak, hazai pályán pedig ismét mínusz egy lett a végeredmény.
Hogy ebben a kiesésben mekkora szerepük volt a bíróknak – ez már sosem fog objektíve kiderülni. A sportnapilapban megszólaltatott szakemberek 4-3 arányban arra voksoltak, hogy nem a bírók döntötték el a továbbjutást. Azt viszont abszolút természetesnek lehet mondani, hogy a csapat körüli hivatalos személyek elsősorban a bírákban látták az okot. Így volt ezzel a klub oszlopa, Hajnal Csaba is, aki új oldaláról mutatkozott be a mérkőzést követően. A VIP terembe gyanútlanul érkező dán bírókat ugyanis „kilökdöste” onnan, érvényesítve a minimum 160 kilós testsúlyából és lendületéből adódó erőfölényét.
És itt lőtt egy hatalmas öngólt a mi ólomsúlyú bokszbajnokunk! Ha valaki, hát Hajnal Csaba biztosan tudja, milyen érzékeny szerzetek a játékvezetők, hogy milyen nehéz velük jó kapcsolatban lenni, és hogy ha valami sérelem éri őket, azt még véletlenül sem felejtik el, sőt! Ha valamit biztosra vehetünk, hát azt, hogy ezt az erőfitogtatást nem felejtik el nekünk. Miként arra is mérget lehet venni, hogy bírói körökben ezt az atrocitást még a falak is visszhangozni fogják.
A Veszprém persze ettől még Európa egyik legjobb csapata marad. Annál is inkább, mert a bevásárlás folytatódik, pedig már a fél világválogatott jelenleg is náluk van. Más kérdés, hogy egy ilyen „lökdösődés” mennyit rombol a klub tekintélyén, és milyen retorziókat von majd maga után a sípos emberek részéről…
