Hamilton, Alonso, Grosjean befutóra tippel Dávid Sándor

Az életben a véletlenszerű találkozások a legjobbak. Ez esetben konkrétan: részt vettem Kovács Tamás „Parádriposzt” című könyvének bemutatóján, ahol megjelent a magyar Forma 1-es szakirodalom első számú embere, a többtucatnyi könyvet megírt Dávid Sándor is, amelyek sorában az első az 1972-ben „született” Balczó volt. Alkalom szüli a tolvajt, vagy olykor az ötletet is. A hétvégi, mogyoródi futam apropóján beszélgetést kértem tőle; a történet a legelejétől, a sporttal való kapcsolatával kezdődik.

– Szenvedélyből kezdtem el vívni, már 1951-ben junior válogatott lettem, 1956-ban pedig az ifjúsági Vb-n döntőbe jutottam – ott Mendelényi Tamás és Horváth Zoltán végzett az első két helyen. 1957-ben Bukarest felnőtt kardvívó bajnokságát megnyertem. Eddig tartott a vívó pályafutásom.

– Milyen úton jutott el az újságírásig?

– Amikor 1960. áprilisában letöltöttem a három hónapos katonaidőmet, az akkori Népsport egyik legnagyobbja, Szombathy István odahívott és újságírót csinált belőlem. 1976-ig voltam a sportnapilapnál, de közben már 1963-tól – Radnai János felkérésére – külső szakértőként dolgozgattam a televíziónak is. 1964-ben például a tokiói olimpia kardversenye bajnokáról, Pézsa Tiborról készíthettem egy félórás filmet – szóval egyre jobban tetszett a dolog. 1966-tól tíz esztendőn át az olimpiai sportágak rovatvezetőjeként tevékenykedhettem a Népsportnál, amikor a TV szerkesztőnek hívott. Ám Radnai János terve valamiért kútba esett, így lettem riporter, s megörököltem a technikai sportokat is.

– Innen már csak egy macskaugrás és elérkezünk a nagy szerelemhez, a Forma-1 világához…

– Jómagam korábban már kétszer is megnéztem Zeltwegben az osztrák F-1-es futamot, amikor Ecclestone 1976-ban ingyen felajánlotta az MTV-nek az osztrák verseny közvetítési lehetőségét. Ami pedig a magyar F-1-es történelmet illeti, A forma-1 világbajnokság története 1983-ban jelent meg, a második kiadás pedig három évvel később. Az 1986-os premier óta valamennyi hazai versenyen ott lehettem, kivéve a tavalyi esztendőt. Ekkor ugyanis a saját lakásomban, máig sem tudom, hogyan, de elestem és combnyaktörést szenvedtem. A pályára így is kimentem, de a lépcsőket még nem tudtam megmászni, így dolgavégezetlenül kellett visszafordulnom.

– Az MTV riportereként körülbelül hány futamról közvetíthetett és milyen benyomásokat szerzett?

– Hát bizony erre pontos számmal nem tudok válaszolni, de több mint húsz év alatt biztosan jóval száz fölötti számig eljutottam. Először csak évente egy lehetőséget kaptunk, majd apránként felmentünk nyolcig. Ott lehettem Imolában, a francia és a holland Nagydíjon, eljutottam Japánba is, Dél-Afrikában és Kanadában többször is jártam, csak Ausztrália maradt ki a sorból, mert az akkor még túl messze volt. A legnagyobb hatást az Ardennekben lévő, belgiumi Spa pályája tette rám. Ez a helyszín egyenesen csodálatos…

– És a mi Hungaroringünket hova helyezhetjük egy bizonyos képzeletbeli rangsorban?

– A mogyoródi kör nagyon szép helyen fekszik, a felépítményei elmaradnak a legjobbakétól. Viszont szinte kartávolságnyira van Budapest, ami egyedülálló pluszt jelent a Hungaroring megítélésénél. Ami pedig magát a konkrét kört illeti, eleinte nem szerették a versenyzők, mert ez egy kimondottan nehéz pálya, ahol kevés az előzési lehetőség, ráadásul itt akár két órán keresztül is űzhetik egymást a részvevők.

– Sokak által irigyelhető módon Önnek rendszeres találkozási lehetőségei voltak a mindenkori legnagyobbakkal is. Kikre emlékezik különös örömmel vissza?

– A fiatal Senna hatalmas élményt jelentett, ahogyan brazil honfitársával, Piquet-vel kergették egymást. A brit Mansell nagyszerű ember volt, éveken keresztül itt ünnepelte a születésnapját. De említhetném a kemény fickóként indult, de a többiek által úriemberré „megnevelt” Schumacher és a finn Häkkinen párharcait, hogy csak a számomra legmarkánsabbakról szóljak.

– És a legutóbbi idők sztárjai? Egyáltalán: mit vár a vasárnapi futamtól?

– Emberileg a spanyol Alonso áll a legközelebb hozzám. Mellette kedvelem Hamiltont, Buttont, Räikönnent és Vettelt is. Ami pedig a küzdelmet illeti, soha nem drukkoltam senkinek, győzzön a jobb. Ha mégis tippelnem kellene egy hármasbefutóra, úgy Hamilton, Alonso és Grosjean sorrendre voksolnék.