Harcoltak a fradisták, akár Eger várának hős védői!

Zácsik SzandraCsodák a sportban sincsenek. Ez a tétel most éppen a Ferencváros női kézilabda csapatával kapcsolatosan bizonyosodott be, amely a rendelkezésre álló játékosállománnyal minden erényét felvonultatta, de így sem tudott nyerni a Zvezda Zvenyigorod otthonában. A Fradi ugyanis – immár harmadik alkalommal – egy félidős csapatnak bizonyult.

A Rail Cargo Hungária női kézilabdázói mindent elkövettek azért, hogy bekerüljenek Európa legrangosabb kupasorozatában az első négy együttes közé. Ám a csapatnak eleve kevés játékosa van, s ez a tény döntőnek bizonyult. Igaz lenne ez az állítás még akkor is, ha Nerea Pena és Zácsik Szandra is száz százalékos állapotban rendelkezésre áll az egész sorozat alatt. Nélkülük pedig egyenesen Eger várának hős védőihez kell hasonlítani Tomori Zsuzsát és társnőit, akik messze erőn fölül teljesítettek.

Ám más a küzdőképesség és megint más az erők végessége. Sajnos, immár harmadik alkalommal nyert bizonyítást, hogy ennyi emberrel – legyenek bármily lelkesek, harcosak, küzdőképesek – ekkora túlerővel szemben, hosszú távon nem lehet diadalmaskodni. Márpedig a kétszer harminc perc tényleg elég hosszú idő ahhoz, hogy kiderüljön, mit is bír el a maradék, hadra fogható játékosok szűk köre.

Aki úgy gondolja, hogy a repülőgép lekésése, így a péntek délután helyett a szombat hajnali érkezés volt a fő oka a Zvenyigorod elleni vereségnek, az valószínűleg téved. Ez a játékosállomány ugyanis akkor is képtelen lett volna a fizikailag döntő fölényben lévő oroszok támadásait tartani, ha előtte három napig csak heverésznek a lányok.

Sajnálni persze lehet és kell is, hogy a Ferencváros elszalasztotta ezt a nagy lehetőséget, de be kell látni: ez esetben ez volt a reális végkifejlet. Attól függetlenül, hogy a Krim Ljubljana és a Valcea miként végez egymással. S hogy minden jóban van valami rossz is? Erről is sokat lehetne beszélni. A BL legjobb négy együttese közé történő bejutás óriási bravúr lett volna. Hogy ott milyen eredményekkel zárt volna el Elek Gábor és hölgykoszorúja, az más kérdés.

Inkább maradjunk abban, hogy nem utoljára jutott el ilyen magaslatokba ez a sokra hivatott társaság, amely a sérültek felépülésével és egy-két, további erősítéssel akár már jövőre is beverekedheti magát a BL legrangosabbjai, a legjobb négy közé.

This entry was posted in Blog and tagged , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.