Harcsár István: Babos Tímeának az első ötvenben van a helye!

Harcsár István_JPHa tehetné, reggeltől estig a teniszpályán lenne dr. Harcsár István, az Országos Testnevelési és sporthivatalé egykori elnöke, aki ma ünnepli 70. születésnapját. A jubilánssal elsősorban a magyar asztaliteniszben elötlött évtizedekről, ott szerzett élményeiről, sikereiről, tapasztalatairól beszélgettem.

– Mint minden, valamire való kissrác, én is a Ferencvárosban akartam futballozni, s ez egy ideig meg is adatott nekem – kezdte az emlékezést. Harcsár. – 1954-től a Fradi-kölyökben védtem és ez egészen 1959-ig így ment, miközben 1955-től a Külkerben az asztaliteniszbe is beleszerettem. 1956-ban már az úttörő bajnokság döntőjében üthettem a labdát és a későbbi idők egyik kiválóságától, Rózsás Pétertől szenvedtem vereséget. A Vasútépítő Törekvésen keresztül jutottam el a VM Közértbe, amely 1958-ban fúziók révén a felnőtt NB I-ben találta magát.

– Ekkor még javában játszott a Ferencvárosban is…

– Egy gimnáziumba, a Madáchba jártam Albert Flóriánnal, rettentően élveztem mindkét sportágat, de 1959-ben Ujlaki Jenő edző válaszút elé állított. Hallgattam a javamat akarókra és a pingpong mellett döntöttem. 1960-ban már 86 százalékos teljesítményt értem el a csapatbajnokik során.

– Ebben az évben – miután megnyerte az „Ifjúsági huszak” versenyét – be is hívták a felnőtt válogatott keretbe.

– Jó döntésnek bizonyult, hiszen hét évig tartottam helyemet az akkori világszínvonalú sportágunk legjobbjai között. Legnagyobb sikeremet itthon az 1965-ös bajnokságban értem el, amikor három számban is döntőt játszhattam. Harangi Sándorral és Lukácsné Máthé Sárával párban bajnok lettem, a férfi egyesben a 3-3 világbajnoki ezüst-, illetve bronzérmes, hatszoros Európa-bajnok Berczik Zoltán legyőzését követően egy órával alulmaradtam Pignitzky Lászlóval szemben. Idegenben 1963-ban némi szerencsével a legjobb 16 közé kerültem a világbajnokságon, 1964-ben a csehszlovák nyílt bajnokságon pedig Lukácsnéval elsők lettünk.

– Elkerülhetetlen a kérdés: akkor vagy ma volt magasabb színvonal a sportágában?

– Meggyőződésem, hogy a tollszárral játszó kínai, a sokszoros világbajnok Can Ce Tung az abszolút legjobb lenne ma is! De társai – Li Fu Jung és Szü Jen Szen – is csak egy árnyalattal maradtak el mögötte. A mai kínaiak hagyományos ütőfogással technikailag ugyan többet tudnak, de a tavaly decemberben, 72 éves korában meghalt Can Ce Tung ellen nem lenne esélyük.

– Klubszinten még 1974-ig versenyzett, közben edzői minősítést szerzett, (Urbán Edit személyében Európa-bajnokot is nevelt) miközben közgazdászként már évek óta komoly beosztásokat töltött be. A Közért vállalat, a Belkereskedelmi Minisztérium, a Halért és a Környezetvédelmi Minisztérium voltak főbb állomásai, amikor 1997. január elsejével kinevezték az Országos Testnevelés és Sporthivatal – mint később kiderült – utolsó elnökének, ahol két évig dolgozhatott.

Harcsár Isztván_Lotaller Henriette_Volper László_JP

Balról: Volper László, Lotaller Henriette és Harcsár István

– Tennivaló akadt bőven, talán nem is részletezném. Elég csak annyi, hogy az 1996-ban elfogadott I. Sporttörvény szellemében számos, rendkívül kényes témát kellett megoldanunk munkatársaimmal.

– Az OTSH az átszervezések folytán megszűnt, Harcsár István azonban mind a mai napig tevékeny életet él. Számos társadalmi feladatot is elvállalt, így például a századfordulón az MTK elnöke is volt. Ami viszont az egész életét immár 35 éve megszakítás nélkül átszövi, az a társasági tenisz. A tabáni teniszklubban ideális párosjátékosnak tartják – nem véletlen, hogy mindenki szívesen játszik az ő oldalán.

– Egy versenyző, aki annak idején megszokta, hogy győztes, az öreg korában is akarja a győzelmet, mert lételeme a győzniakarás.  Így vagyok ezzel én is. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, sportoljon, amíg mozdulni tud.

– Amikor még sok születésnapot és még több teniszpartit kívánok Harcsár Istvánnak, búcsúzóul a magyar tenisz jövőjéről és kedvenc játékosairól kérdezném.

– Az elmúlt évtizedek során fel-feltűntek tehetségek, miként ma is vannak ilyenek. Elég csak a Wimbledonban, junior egyesben győztes Fucsovics Mártont, vagy a közeljövőben húszesztendős Babos Tímeát említenem – utóbbi felkészülését elég jól ismerem. Ezért merem mondani, hogy neki egy éven belül tartósan az első ötvenben a helye, ott pedig sok minden megtörténhet. Figyelmet érdemel még a rendkívül tehetséges Viktor Filipenko is, tőle is sokat lehet várni. A nemzetközi mezőnyben Roger Féderer mellett a szlovák Dominika Cibulkova a kedvencem, aki ugyan pillanatnyilag csak a 15. a világranglistán, de ez a helyezés számára messze nem a csúcsot jelenti.

 

This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.