Hárman magyarul beszélnek az aranyérmes szlovák hajóban
Vlček Erik és Tarr György már világbajnok volt, amikor Denis Myšák és Linka Tibor kajakozni kezdett. A hétvégén Milánóban egy hajóban nyertek vb-aranyat.
Bőd Titanilla írása az Új Szóban
A négyes jobban megy, mint a páros – mondta Vlček Erik még a kajak-kenu vb előtt. Vlček és Tarr K2 1000 méteren is indult Milánóban, de a szolnoki edzőtáborban elért időeredmények alapján nem sokat vártak maguktól.
„Egy centet sem tettem volna a hajónkra” – vallotta be már utólag Tarr György. „Azzal mentünk oda, hogy ha nem történik csoda, akkor párosban esélyünk sincs a kvótára” – tette hozzá Vlček Erik. A két tapasztalt kajakos így a K2-esek előfutamán mindenféle stressz nélkül állt oda a rajthoz. Mindjárt a startnál megszabadultak egy nagy riválistól, a dánokat két rossz rajt miatt diszkvalifikálták. „Ezáltal nekünk nagyobb esélyünk volt megnyerni az előfutamot, bár még ott maradt a nagyon erős spanyol és francia hajó. De hosszú idő után ez volt az első jó pályánk” – mondta Vlček. „Szerintem a tapasztalataink is segítettek” – vélekedett Tarr.
A komáromi egység megnyerte az előfutamát, majd a középfutamát is, s magabiztosan került a döntőbe. „Nagy kő esett le a szívünkről, éreztük, hogy ez menni fog. Utána a négyessel is megnyertük az előfutamot, elkaptunk egy nagyszerű pozitív hullámot, ebből lett ez a nagyszerű negyedik hely párosban és a csodálatos első hely négyesben” – magyarázta Vlček.
A komáromi kajakosok párosban címvédők voltak ezer méteren, de a negyedik hellyel is teljesen elégedettek voltak. „Valaki úgy veheti, hogy lecsúsztunk az éremről, de mi elsősorban a kvótát akartuk megszerezni” – hangsúlyozta Tarr.
A szlovákiai négyes már a rajtot is remekül elkapta a döntőben, s végig vezetve győzött. „Azt mondtuk Denisnek, hogy ha tudja, húzza meg a rajtot, hogy mi legyünk elöl 100–150 méter után. Tizenkilenc éves, ez volt az első döntője a férfiak között, de nagyszerűen megoldotta” – dicsérte Myšákot Tarr.
Vlčekéknek volt elképzelésük arról, milyen taktikát választanak az ellenfelek: hogy a csehek nagy iramot diktálnak, számítottak a spanyolok jó tempójára, azt is tudták, hogy a magyar négyes a második ötszázat maximálisan megnyomja, tartottak a fehéroroszok finisétől is.
Ehhez képest az egész verseny során a Myšák, Vlček, Tarr, Linka összeállítású egység dominált. „Nagyon jól rajtoltunk, és átmentünk egy olyan erős iramba, hogy a többiek nem tudtak utolérni. Mi pedig tartottuk a tempót, nem fáradtunk, ötszáznál tudtunk még egy kicsit gyorsítani. Amikor pedig háromszáz méterrel a cél előtt a mi hajónk orra volt legelöl, már tudtam, hogy mi nyertük a világbajnokságot. Ott ugyanis mi akkorát tudunk indítani, mint senki más körülöttünk” – mondta Vlček.
„Még sosem ültem olyan hajóban, amely háromszáz méteres hajrára volt képes. Ha ilyen korán kezdtük meg a finist, a végét általában nem bírtuk. Most viszont a célig kitart ez a tempó” – emelte ki az egység egyik legnagyobb erősségét Tarr.
„Fantasztikus érzés, hogy egy ilyen nagy presztízsű számban, mint a K4 1000 méter, meg tudjuk verni az egész mezőnyt” – hangsúlyozta Vlček, aki a célban csak annyit mondott a társainak: „Nagyon kicsesztünk mindenkivel! Senki se számított rá, hogy összerakunk egy ilyen tökéletes négyest.”
Tarr György a mögötte ülő Linka Tibornak szólt hátra: „Első vb-döntőd, és mindjárt arany!”
A szlovákiai hajónak kis szurkolótábora is volt Milánóban: Linka Tibor édesapja kétnyelvű transzparenst készített az egységnek, rajta egy képpel, ami a szolnoki edzőtáborban készült. „Magyarul vannak rajta a nevek, és az van ráírva: Hajrá! Do toho!” – jegyezte meg Tarr, aki csak a verseny után vette észre a transzparenst.
A négyes hivatalos nyelve egyébként a szlovák, mert Myšák nem tud magyarul. „De sokszor átkapcsolunk magyarra, és Denis is már lassan kezdi érteni” – tette hozzá nevetve Tarr.
