Három extraklasszissal jobb volt a kőkemény Buducnost
Végső soron a papírforma érvényesült vasárnap a Papp László Arénában, amely a női Bajnokok Ligája bronzcsatájának, majd döntőjének adott otthont. Előbb a bronzérmet vitte el a macedon Vardar, majd a döntőt a montenegrói Buducnost nyerte meg.
Előre kell bocsátani, hogy a Buducnostnak három világklasszisa is van Bulatovic, Cvijic és Neagu személyében, ráadásul a mellettük pályára lépők sem szimpla kiegészítő emberek! Egyébként pedig bármily furcsa, de e sorok írójának a legkellemesebb meglepetést a Dinamo Szinara Volgográd játékosai okozták, akik végig tartani tudták az egyensúlyt a négyes döntő legnagyobb csalódását okozó Vardar Skopje együttesével szemben. Végül a Vardar 28-26(16-15) arányban nyert, de akár fordítva is alakulhatott volna az eredmény az erősen közepes színvonalú találkozó végére.
A finálé sem feltétlenül azt hozta, amit a kézilabdázás helyszínen drukkoló értői vártak. A Buducnost az első perctől kezdve saját fegyverével operált. A durvaságokat messze nem egyedül az egykori cselgáncsbajnok Lazovic követte el, mivel az ólomsúlyú beálló, Cvijic, a lengyel Byzdra és társnőik méltó partnerek voltak a folyamatos „nagytakarításban”.
A végig megvolt Buducnost előny kialakításában és tartóssá válásában a Larvik is jócskán részes. Védekezésben képtelenek voltak tartani a beálló posztján Cvijicet, miközben Bulatovic kintről (7), Mehmedovic pedig elfutásokból (6) lőtte a gólokat. Ráadásul a Larvik támadásaiból is hiányzott a kellő átütőerő. Mörk 10 gólját kiegyenlítette az előző napon kilencszer eredményes Riegelhuth, aki a döntőben egyszer sem talált a kapuba. Mörk mellett csak Edin-Hammerseng jelentett veszélyt. Ő hat gólt szerzett, de ehhez a többiek leginkább csak pötyögtették a gólokat, ami kevésnek bizonyult az üdvösséghez.
E sorok írója is osztja az MTI jelentésének idézett mondatát, („A Horváth Péter, Marton Balázs játékvezetői kettős nagymértékben tolerálta a Podgorica durva játékát.”) annyival finomítva, hogy az enyhe hátszél végig a montenegróiakat támogatta. Amikor pedig végre egy kicsit megindult a Larvik és 20-13-ról 22-18-ra nagy nehezen felzárkózott, akkor a sípmesterek Edin minimum büntetőt (de esetleg plusz két percet is) érő „megpörgetését” néma síppal honorálták. Ez az eset 7:03 perccel a vége előtt történt – ítélet esetén talán még kereshetett volna valamit a Larvik az átmeneti hullámvölgybe került Buducnost ellenében.
Így viszont pillanatokkal később visszaállt az ötgólos különbség és ezzel el is dőlt a meccs sorsa. A lefújáskor 26-22 (14-8) került a jegyzőkönyvbe. A Larvik játékosállománya jövőre mindenképpen frissítésre szorul, ha az ideihez hasonló eredményt szeretne elérni. A Buducnostot pedig csak sokkal határozottabb bíráskodás esetén lehet bárkinek is legyőznie.
„Bunyóban” ugyanis egyszerűen verhetetlenek…