Háromszáz veszprémi meccs után a sarokból figyel Pardi Károly

Ortega erényei: tudatosság, rend, fegyelem

Pardi Károly Csepelről érkezett 1980-ban az első osztályba feljutott VÁÉV Építők SE-be. Kétszeres bajnokként és háromszoros Magyar Kupa győztesként zárta veszprémi pályafutását. Háromszáznégy meccsen  493 gólt lőtt.

Levezetésként Németországban, Ehingenben kézilabdázott még. Hazatérése után építési vállalkozóként kezdett dolgozni. Az egykori védekező specialista, aki a nyolcvanas években Nagy László feladatkörét látta el, nem szakadt el kedvenc sportágától. Termetes alakja ott magasodik minden fontos mérkőzésen a pálya sarkában, a játékosok bejárójánál. Mondhatni, speciális nézőpontból szemlélheti a modern kor csatáit.

 – Már a régi csarnokban is ezt a pozíciót szerettem, onnan néztem az utódok játékát – emlékezett vissza az egykori hármas védő. – Szeretem testközelből figyelni a küzdelmet. Látni, amikor villannak a szemek, találkoznak a tekintetek. Ahol az izzadtság szaga is érezhető, ahol szinte én is a pályán érzem magamat, hol kéznyújtásnyira vibrál a feszültség. Rengeteg szakmai csemege kerül ilyenkor emberközelbe. 

– Nem lenne jobb a VIP-páholyból figyelni, onnan átláthatóbb a játék, a taktika. Ráadásul Pardi Károlynak is járna a megkülönbözetett figyelem. 

 – Hajnal Csaba többször invitált, hogy üljek inkább a lelátóra, nézzem onnan a meccset. Próbálkoztam is vele, de inkább visszavágytam a kornerhez. Az az én világom.

 – Mi az igazi különbség az akkori és a mostani játék között, például védekezésben?

 – Nincs összehasonlítási alap, ez egy teljesen más dimenzió. Egyébként a mi időnkben nagyon sok volt a tisztátalan ütés, ütközés, amely megtorlatlan maradt. Szerencsére ma már a  bírók jobban védik a játékosok testi épségét. Néha túlságosan gyorsan, feleslegesen fújnak szabaddobást, vagy két percet a sípmesterek, amivel megtörik a játék folyamatosságát.

 – Egyébként tetszik a „tempo handball”, a hihetetlen gyors, robbanékony, dinamikus játék, a sok gól?

 – Nem különösebben. Ezzel a rohanással kicsit leegyszerűsödött a játék. A legtöbb csapat a gyors gól szerzésére építi taktikáját. Pedig sokkal izgalmasabb úgy a kézilabda, amikor ziccerig kell játszani, megbontva a szigorú hatos falat, vagy éppen kisakkozni a nyitott védekezés csapdáit. Úgy igazi játék a kézilabda!

 – Mi a legnagyobb erénye Carlos Ortega mester csapatának?

 – A hihetetlen tudatosság, rend, fegyelem a pályán. Ez nálunk nem volt mindig így. Fantasztikus látvány, ahogy összerakta az együttes játékát a spanyol mester. Mindenki pontosan tudja, mi a feladta és mi következik a következő pillanatban. Valóban lenyűgöző, ahogy játszanak a fiúk. Erre a legjobb példa a tavalyi, Párizs SG elleni két összecsapás, ahol cseppnyi esélye sem volt az ellenfélnek a továbbjutásra.

 – Megnyeri idén a Bajnokok Ligáját a Veszprém?

 – Ilyet senki sem mondhat. Szerintem nyolc csapat egyenlő eséllyel pályázik a négy közé jutásért. Mi ott leszünk a Final Fourban! Tavaly mire odaért, elfárad a csapat – remélem, idén marad erő a hajrára is. A négy között a pillanatnyi forma dönt. Bárki nyerhet. Mint legutóbb a Flensburg! Pedig nem sokan fogadtak rájuk. Aztán leiskolázták a mezőnyt. Ez a csapat idén lehet a Veszprém is. Csak egyet sajnálok, hogy a finálét nem nézhetem majd olyan közelről, mint ahogy azt Veszprémben tehetem.  

Az idősebb szurkolók többször emlegetnek egy Építők-Tatabánya bajnoki rangadót, amelyen döntetlen állásnál Pardi Károly a felső lécre „ejtett” egy ziccert a beálló posztjáról. Ha gól, első bajnoki címét ünnepelhette volna a Veszprém. Arra már kevesebben emlékeznek, hogy a hazaiak jobbszárnyát alkotó válogatott páros, Horváth Gábor és Gyurka János egyetlen gólt sem lőtt a sorsdöntő összecsapáson. Így a veszprémi vezetők és játékosok irigykedve végignézhették, ahogy a Tatabánya edzője, Kuzma Ferenc öltönyben zuhanyozott az öltözőben a megnyert bajnoki címet ünnepelve.

Donát Tamás