Háttér nélkül a bíróknak sokkal nehezebb!
Horváth Péter és Marton Balázs. Fotó: Melczer Zsolt
A Norvégia sikerével végződött női kézilabda világbajnokságról a magyar válogatott nem jutott ki az olimpiára. Az ott közreműködött veszprémi bírópárosnak, Horváth Péternek és Marton Balázsnak viszont még van erre esélye.
– Pedig egy nappal az elindulás előtt még az is benne volt a pakliban, hogy ott sem leszünk Dániában – emlékezett a kritikus pillanatra Horváth Péter. – Beszakadt a vádlim és bizony felmerült, hogy vissza kell lépnünk a világbajnokságtól. – Szerencsére az MVM Veszprém masszőrjei, Végh József és Pisch Tibor az utolsó utáni pillanatban is kezelték, gyógyították a lábamat, így útra kelhettünk. Ha ott derül ki, hogy nem tudok vezetni, annak nem örültek volna az IHF-nél. Így nem vettük el egy másik páros elöl a lehetőséget.
Aztán újabb hasonló izgalmak következtek a második fordulóban. Ilyenre nem is gondol az ember.
– Az igazi forró pillanat már az első összecsapás utolsó másodperceiben elért bennünket. Az orosz-norvég összecsapáson hétméterest reklamált a végső győztes. Szerencsére az akkor még alkalmazott videó visszajátszás bennünket igazolt, hogy jól döntöttünk. Ezt az északiak is sportszerűen elismerték. Rágondolni is rossz, ha rögtön balhéval kezdjük a világbajnokságot. És jött a 2. játéknapon az újabb kellemetlenség: a közlekedés miatt késve érkeztünk a csarnokba. Nem sikerült rendesen bemelegítenem. A térdem kezdett rakoncátlankodni, de átvészeltem nagyobb baj nélkül.
A páros az elmúlt hét évben két kontinens viadalon és három világbajnokságon képviselhette hazánkat. Legutóbb végig pályán voltak. Csak az érmes meccsekről hiányzott a legutóbbi Bajnokok Ligája finálét dirigáló kettős.
– Hét mérkőzésen fújhattuk a sípot, vagyis nem kellett idő előtt befejeznünk a világbajnokságot – összegezte a lényeget Marton Balázs. – Két, könnyebbnek tűnő találkozó mellett két, nagyon nehéz összecsapás is jutott nekünk. Elsősorban a nagy tét miatt volt rajtunk a nyomás. Bármennyire is hihetetlen, de ezen a tornán az olimpiai selejtező elérése volt a fő célja a csapatoknak. Utána a legjobb négy közé jutás. Ilyen találkozók is jutottak nekünk. Amiért utaztunk, azt a célunkat megvalósítottuk.
A Horváth-Marton duó újra bebizonyította, hogy a legjobbak között van a helye a sípmesterek között a világversenyeken.
– Ahogy megyünk előre az időben és ott lehetünk a nemzetközi elitben, egyértelműen megfogalmazódott bennem, hogy a magyar játékvezetők igen is a legfelkészültebbek közé tartoznak – értékelte a hét év tapasztalatait Horváth Péter. – Hibázik mindenki, csak nem mindegy milyen a háttere, a támogatottsága az adott párosnak. Sportdiplomácia kérdése az egész. Elsősorban az a kettős lehet előnyösebb helyzetben, akiknek honfitársai ott vannak a nagy kérdések eldöntésének közelében. Remélem, udvariasan fogalmaztam. Utoljára ilyen pozícióban Sinka László volt Magyarországról. Ha azt akarjuk, hogy hazánk kézilabda sportját válogatott szinten is még jobban elismerjék, a sportdiplomáciánkat is erősebbé kell tenni.
Az egyre rutinosabb nemzetközi páros szerint itt sincsenek automatizmusok. Minden sikerért keményen meg kell küzdeni. Nem egyértelmű, hogy a számukra sikeres világbajnokság után már ott is vannak Rio de Janeiroban.
– Ez bizony nincs így – jelezte Marton Balázs. – Mindig a következő lépcső elérése a legfontosabb nekünk is. Az pedig nem más, mint, hogy küldést kapjunk az olimpiai selejtezőkre. Az újabb sikert jelentene közös pályafutásunkban. Remélem, dániai teljesítményünkkel meggyőztük a döntéshozókat, hogy számíthatnak ránk.
A sípmestereknek egyértelmű a véleménye arról is, hogy miért mindig Norvégia a legjobb a nagy tornák végén. Úgy vélik, hogy kondícionálisan, motivációban, taktikában lépésről-lépésre, meccsről-meccsre építik fel magukat. Addig nem nyugszanak, amíg saját játékukat rá nem erőltetik az ellenfelükre. Mindent feláldoznak, megtesznek a végső sikerért. Most például a kapuban nem a világ legjobb kapusát, Katrine Lundét favorizálták és ez is bejött nekik. Mats Olsson másodedző feladata volt ennek a megoldása. A korábbi svéd óriás igazi kihívásként kezelte a kérdést. Ő is hozzátette a magáét az újabb norvég világbajnoki címhez.
(Veszprémi Napló / Donát Tamás)
