Hét osztrák arany után a Sopronnal is nyert Sterbencz László

Sterbenz László csúcsra járatta a szerb edzővel tévelygő soproni hölgyeket a női kosárlabda-bajnokság fináléjában.

Mégis él a magyar kosárlabda?! A szerdán befejeződött női döntő rendkívül izgalmas mérkőzése láttán erre a következtetésre juthat újságíró és szurkoló egyaránt, ami különösen biztató két hónappal a nagyrészt honi rendezésű Európa-bajnokság rajtja előtt. Köszönhetően – jelentős mértékben – egy nagyszerű (szak)embernek, a kilencedszer bajnoki címet szerző Sopron edzőjének, Sterbenz Lászlónak.

A lehető legjobbkor kért időt, minden nyilatkozata hajszálpontosan ült, egyszerre volt szerény és lelkes motivátor, mindössze jósnak bizonyult pocséknak, de ez legyen Sterbenz László legsúlyosabb emberi gyengesége…

– Öt mérkőzést jósolt a Diósgyőr elleni döntőre, aztán négy meccsen lerendezték. Nem szégyenkezik?
– Úgy tűnik, mostanában nem jönnek be a jóslataim, de utólag azt mondom, sokkal jobb így, az én idegeimnek nem hiányzott volna egy ötödik összecsapás – mondta a bécsi Flying Foxes női csapatával nemrégiben osztrák bajnokságot is nyerő soproni iskolaigazgató.

 – Ahány játékosával beszélgettem, ahány edzővel, szövetségi vezetővel eszmét cseréltem, valamennyien azt mondták, a februárban menesztett szerb trénerrel, Igor Polenekkel sohasem lett volna bajnok a Sopron. Ehhez mit szól?
– Most mit szóljak?! Velem bajnok lett, és ez a lényeg.

 – Mi a titok?
– Hatalmas szakmai titkokat nem mondhatok, ezen a téren elődömnél sem volt gond a csapattal, színvonalas szakmai munka folyt. Én inkább az emberi dimenzióban hoztam valami pluszt. Talán sikerült megnyugtatnom, s közben hatékonyan motiválnom a lányokat. És a negyedik, 62-60-ra megnyert meccsen is bejött a zónavédekezésünk. Nem dicsekvésképpen mondom, de értek a nőkhöz. A bécsi Repülő Rókákkal zsinórban hetedszer nyertünk osztrák bajnokságot.

  – Kik tették hozzá a legtöbbet a sikerhez? A szakma a UConn egyetem korábbi sztárját, az amerikai Bria Hartley-t dicséri erőteljesen…
– Neveket akkor sem mondok, ha megölnek. A döntő előtt behoztam a lányom 49 lapos kirakóját, és azt mondtam a játékosoknak, a kép csak úgy tud összeállni, ha mindenki a megfelelő helyre rakja a maga darabkáját. Mindegy, hogy az illető húsz részletet helyez el vagy csak egyet, de az összkép csak akkor lesz jó, ha mindenkire számíthatunk. Így is történt.

 – Ezt a mostani bajnoki címet tartja edzői karrierje csúcsának? Magyar bajnoki címe még nem volt…
– [Hosszasan gondolkozik.] Nem. Volt már három-négy csúcsa a pályafutásomnak, Ausztriában is, itthon is. Azok azonban vicces bajnoki címek voltak, korosztályos vagy osztrák. Ez most tényleg komoly, mégsem akarom a többi elé helyezni.

 – Lapunknak azt nyilatkozta a múltkor, és másutt is, hogy egyszeri beugrás a mostani, marad a bécsi Rókáknál. Nem ingatta meg az elhatározását e gyönyörű siker?
– Nőttek a hazai esélyek, maradjunk ennyiben. Tősgyökeres soproni vagyok, érzelmileg rengeteget jelentett ez a siker. Úgyhogy talán kitalálják a folytatást…

(mno.hu)