Hetvenhárom évesen a 9. Ironmanjére készül

Shares
Fröhlich Henrik a 2016-os keszthelyi triatlonon. Fotó: ilovebalaton

Fröhlich Henrik a 2016-os keszthelyi triatlonon. Fotó: ilovebalaton.hu

Fiatalabb éveiben semmi köze nem volt a versenysportokhoz. Fröhlich Henrik mindig mozgásban volt, kerékpározott, majd lányaival járt úszni.

A változás éve 1998 volt. Ettől kezdve ugyanis rendszeresen vitte kisebbik lányát a kerékpárjával az ország különböző pontjaira, triatlon versenyekre. Idén a kilencedik, teljes távú Iroman „kipipálására készül”.

– A versenyek speciális atmoszférája még kevés volt számomra. Ahhoz, hogy én is beszálljak, jönnie kellett 2003-ban egy kimondottan komoly, magas vérnyomásnak. Ráadásul minimum 15 kiló súlyfelesleggel is rendelkeztem. Kemény orvosi figyelmeztetést követően hat hónap alatt leadtam a 15 kilót, közben elkezdtem kocogni. Amikor sokadszorra eljutottam először a két kilométer lefutásához, már minden bajom volt.

– De nem adta fel.
– Erre egy pillanatig sem gondoltam. 2004-ben már öt kilométert teljesítettem versenyen, egy évvel később pedig a Vivicittát követően a félmaratoni távot is lefutottam 2 óra 5 percre. Közben kértem tanácsokat Monspart Saroltától, amelyeket be is építettem a felkészülésembe. Még ez év őszén a maratont is kipipálhattam 4 óra 20 perces idővel.

– 2005-ben a rövid távú triatlonnal is megpróbálkozott.
– Ez 750 méter úszást, 20 kilométer kerékpározást és 5 kilométer futást jelentett. 2006-ban a középtávot (1900m, 90 km, 21 km) hagytam magam mögött, majd 2007-ben az első Iroman-t is túléltem, méghozzá életem legjobb idejével, 14:30 órával. Erre az erőpróbára kimondottan keményen készültem, mert semmiképpen nem szerettem volna feladni. Eddig nyolc alkalommal indultam Nagyatádon és minden próbálkozásom sikeres volt.

– Idén immár a kilencedik alkalommal teszi próbája erejét, kitartását. Hogyan készül erre a valóban embert próbáló vetélkedésre?
– Január óta nem dolgozom semmit, csak egyszerű nyugdíjas vagyok. A kisebbik lányom 3, 5 és 7 éves gyermekeinek fuvarozásában segítek, egyébként pedig az edzések adják a napjaim fő programjait. Hat hete operáltak lágyéksérvvel, de már egy középtávú Iromant legyűrtem azóta – orvosi engedély nélkül. Mivel nem tudok eleget edzeni, így szinte minden hétvégén valamilyen versenyen is elindulok. Legutóbb például rádiós tájfutókkal küzdöttem együtt.

– Öt hét múlva következik ismét Nagyatád.
– Az edzések mellett legalább olyan fontos, hogy már egy héttel előbb túltelítsük a szervezetet folyadékkal. Magán a versenyen is szinte folyamatosan inni kell. A folyadék mellett néhány banán és annál több energiazselé pótolja az elveszett energiákat. Ha pedig eljutok a kimerültség határára, végső segítségként előveszem Mark Twain számomra fontos egyik mondát. Ez azt tartja, hogy „A lélekben harmincszor több erő van, mint az izmokban”. Ez idáig ez még mindig túlsegített a holtpontokon.

– Hetvenhárom éves, nem gondol a visszavonulásra?
– Ez mára már nekem életforma és szenvedély is. Így majd csak akkor hagyom abba, ha majd a jó Isten megállít. Egyébként a hazai mezőnyben egyetlen sporttárs van előttem, aki 74 éves és ő már 26-szor teljesítette az Iromant.

(jochapress.hu / Jocha Károly)

Fotó: ilovebalaton

Fotó: ilovebalaton.hu