Hévízen a sakkbajnokságra is szívesen áldoznak
Valamikor, réges-régen a Kinizsi utcában volt egy hatalmas színházterem, ahol rendszeresen otthonra találtak a férfi magyar sakkbajnokság döntőjének részvevői. Akkoriban még nem lasszóval fogták az indulókat – komoly rangot jelentett a minimum tizenhatos mezőnybe – többfokozatú létraversenyen keresztül – egyáltalán bekerülni.
Átlagosan 3-400 néző figyelte árgus szemekkel, miként csatázik egymással Szabó László, Barcza Gedeon, Portisch Lajos, Bilek István, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István, Forintos Győző, Bárczay László – hogy csak a legjobbakat soroljam fel, a teljesség igénye nélkül.
Miként az élet más területein, így a sakkjátékban is alapvető változások következtek be. Ma már ha nincs megfelelő díjalap, számos éljátékos kapásból elhárítja a meghívást. No és a másik, ugyancsak visszatartó erő az indulók Élő-pontjainak átlaga, az értékszám. Ha például a 2700 pont körüli éljátékosaink bármelyike nem akarja kockáztatni, hogy esetleg 10-20, netán 30 Élő-pontot elveszítsen, az illető azonnal elveti a játéknak még csak a gondolatát is.
Ilyen alapvető hozzáállás, buktatók, akadályok ismeretében az is komoly sikernek számít, hogy a férfiak és a nők egyaránt megmérkőznek a magyar bajnoki címekért. Igaz, csak tízen-tízen, de ennek is örülni kell, hiszen lesz verseny, méghozzá két, vidéki városunkban.
Ez alkalommal a nőket befogadó Hévíz polgármesterét, Papp Gábort kérdezte a jochapess.hu.
Miért vállalták el a rendezést, hiszen egy ilyen torna többmilliós kiadással jár együtt, illetve miért a nők vetélkedéseinek adnak otthont, s nem a férfiakénak?
„Városunk alapvetően a túrizmusból él, s ezt az eseményt is úgy tartjuk számon, mint amelyiknek lehet komoly turisztikai vonzereje” – válaszolt Hévíz polgármestere. „S miután két, egymást követő évben a férfiak egyéni bajnokságát bonyolítottuk le, gondoltunk egy merészet és a férfiak helyett ezúttal a nőket hívtuk meg. Ez alkalommal maximális lesz a versenyzők kényelme a december 2-án kezdődő bajnokságon, hiszen a Hotel Aquamarin lesz a szálláshelyük és itt kerül sor a mérkőzésekre is.”
– Ami a turisztikai vonzerőt illeti, számos, más sportágat is választhattak volna. Miért éppen a sakk mellett döntöttek és mennyibe kerül egy ilyen torna lebonyolítása a városnak?
„Lelkes amatőrként jómagam is sakkozgatok, de persze ez így, önmagában még kevés lenne. Miután polgármester lettem, Seszták Miklós, a sakkszövetség újonnan választott elnöke hívott, vállaljam el az elnökségi tagságot. Így azután apránként elmélyültem a témában. Ami pedig a konkrét összeget illeti, nagyságrendileg hárommillióba kerül ez a torna nekünk.”
– Ez a pénz lehet nagyon sok, meg nagyon kevés is. Hévízen mennyit tudnak évente a sportra áldozni? És egyáltalán: hány sportágban működtetnek szakosztályokat?
„Hévíz városa mintegy 90 millió forintot áldoz a sportra. Természetesen nálunk is igen népszerű a labdarúgás, bár pillanatnyilag csak a megyei I. osztályban szerepelhetnek listavezetőként játékosaink. Légiósokról szó sem lehet, s így lesz ez akkor is, ha feljutnánk az NB III-ba. Komoly, saját nevelésű utánpótlás bázisunk van; a 23 év alattiaknál a keret 80 százalékát saját nevelésű játékosaink alkotják.”
– A labdarúgás tehát működik. És a többi sportág?
„Női kézilabdázóink pillanatnyilag elsők az NB II-ben. Férfi és női asztaliteniszezőink is vannak, miként az íjász, az ökölvívó, a lovas és az akrobatikus rock and roll szakosztályaink is alapvetően sikeresen szerepelnek.”
– A fiatalok mekkora hányadot jelentenek ezekben a szakosztályokban?
„Maradjunk konkrét példánknál, a sakkozóknál. A most következő felnőtt női Ob mellett nyaranta mindig van egy meghívásos sakktorna is. Amire pedig külön büszkék vagyunk: Polgár Judit gyakran megfordul nálunk, aki ittlétekor edzőtáborozást tart a legtehetségesebb fiataljainknak. Ezeket a jó hangulatú rendezvényeket feltűnően sokan látogatják.”
