Hidegkuti Nándorra emlékezni mindig jó érzés!

Hidegkuti Nándor Grosics Gyula, Buzánszky Jenő és Puskás Ferenc társaságában. Fotók: JochaPress.hu

Vannak emberek, akikre bármikor szívesen emlékezem, az év bármelyik napján. Amikor pedig elérkezik egy kerek évforduló, kétszeresen is igaz ez. Hidegkuti Nándor, a magyar „Aranycsapat” játékban talán legokosabb futballistája ma lenne 95 éves.

 Máig is jól emlékszem, amikor 1953 november 25-én, a méltán sporttörténelmi angol-magyar mérkőzést plusz hat fokos szobában, télikabátban ücsörögve hallgattam a harmincas évekből való, koffernagyságú rádiónkon. Később többször is meggyőződhettem róla a filmfelvételek alapján, hogy mennyire „pengés” játékos is volt Hidegkuti, aki az Újlaki FC-ben kapusként kezdte pályafutását. Fejlődése során a Gázművekben, az Elektromosban és a Herminamezei AC-ben játszott, míg 1947-ben az MTK a Ferencváros elől megszerezve, leigazolta őt.

 A 69-szeres válogatott – aki 39 gólt lőtt a nemzeti együttesben – élete legfontosabb állomásait majd mindenki tudja, ezért inkább személyes élményeimet idézném fel. Szerencsének tartom magamat azért, hogy Hidegkutival többször és hosszabban is beszélgethettem. Meglátogathattam óbudai házában is, de Kairóban, 1979-ben volt találkozásunk sokkal emlékezetesebb maradt. Mielőtt kiutaztam, felhívtam feleségét azzal, hogy szívesen közvetítek bármilyen üzenetet férje számára. Kairóban elmentem klubja edzőpályájára, de nem találtam ott. Legnagyobb megdöbbenésemre a hátrahagyott cédula alapján este 9-kor beállított a szállodánkba, ahol közel egy órát társalogtunk.  

Másnap segített megvásárolni feleségem azóta is egyetlen aranyláncát. Az ottani Rákóczi útnak megfelelő főúton meggyőződhettem arról a hihetetlen népszerűségről, amely őt ott körülvette. Folyamatosan üdvözölték „Mister Kuti” névvel illetve, miközben 10-20 méterenként meg is állították egy-egy kézfogás erejéig.

 Laza kapcsolatunk itthon is megmaradt. Pontosan emlékszem arra, hogy 61 éves korában, tehát 1983-ban kellett először operálni őt porcleválással. Meg is látogattam a Sportkórházban, a későbbi években pedig sajtótájékoztatókon és máshol is gyakran összefutottunk.  

Kedvenc helyén a Régi Sipos étteremben Áder Jánossal

 Máig is nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy ezzel a végtelenül szerény, születetten intelligens futballzsenivel tegeződhettem. Amilyen szerényen élt, úgy lépett át az örökkévalóságba is. Búcsúztatása sem volt túlméretezett; az óbudai temetőben nyugszik, Zsivótzky Gyula kalapácsvető olimpiai bajnokunk „szomszédságában”.

Kedves Nándi bácsi, Nándi bátyám! Rád emlékezni mindig jó dolog, jó érzés! Akik ismertek, megőrzik emlékedet, amíg élnek…  

(jochapress – Jocha Károly)