Hisztéria
Carlos Ramos, a tenisz US Open női döntőjének mérkőzésvezetője nemcsak Serena Williamstől lopott el egy pontot, majd egy játékot, hanem egész Amerikától. A New York-i közönség reakciója legalábbis erről árulkodott.
Fotó: USTA/Darren Carroll
Már rég véget ért a finálé, de csak nem csillapodtak az indulatok, a hazai szurkolók a díjátadó ceremónia alatt is egyre csak fütyültek; mit sem törődve azzal, hogy a torna – az ő tornájuk – győztese, a japán Oszaka Naomi egyre mélyebben húzza a szemébe a napellenzőt, de így sem palástolhatta zavarát, leplezhette az arcán csordogáló könnyeket.
Serena ekkor rádöbbent: noha ő van otthon, ő készült rekordbeállításra (Margaret Court-ot befogva a huszonnegyedik Grand Slam-tornagyőzelemre), a döntő nem csak róla szól; hogy ugyanúgy meg kell adnia a tiszteletet Oszakának, ahogy ő annak idején megkapta Steffi Graftól, akit pályája végén neki, az új csillagnak volt alkalma legyőzni. Végre visszavett, s arra kérte a közönséget, hogy tapsolják meg japán vetélytársát, aki aznap jobb volt nála.
Azt gondolom, ha mondjuk Babos Tímea – csak reménybeli – rangos budapesti tornán csinál műbalhét és csalózza le a játékvezetőt, akkor a magyar közönség ugyan nem bélyegzi meg kedvencét, de nem is ragad át rá a gerjedelem, hanem szótlanul hazaoldalog.
Mi vagyunk fásultak, s az amerikaiak lelkesek? Vagy kétkedő moralisták, ők pedig gyermekien hűségesek? Nem tudom. Ahogy azt sem, mi történik, ha Serena teljesen elveszti önuralmát, s netán szavakkal Oszakára támad. A tömeg akkor is követi?
A hiszti kislányos manipuláció. De lám, tömeghisztéria keltésére is alkalmas.
(magyaridok.hu / Novák Miklós)
