Hódosi Sándor, Szöul olimpiai bajnoka: Imádok golfozni, rajongok a Dallas Cowboys játékosaiért!

Hódosi Sándor_MOB_szemüveg nélkülSok éven keresztül titokzatos köd lebegte körül Szöul egyik olimpiai bajnokát, Hódosi Sándort. Még a kilencvenes években eltűnt a képből, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, a legkülönfélébb híresztelések kaptak lábra a személyével kapcsolatosan. Már többször járt itthon, de nagyobb nyilvánosságot csak idén kapott hazalátogatásának ténye.

– Megragadva az alkalmat, Pestszentlőrinc egyik népszerű helyén, a Tonino Étteremben találkoztunk.

Hódosi Sándor: “Szeretném tudatosítani, hogy teljesen hivatalosan, zöldkártyával mentem ki a családommal együtt Amerikába, ahol előbb Floridában töltöttünk néhány évet, majd jelenleg Texasban, Houston városában élünk feleségemmel és két lányommal. Tulajdonképpen most hosszabb ideig szeretnék itthon tartózkodni. Elsődlegesen azért, hogy a nagyobbik lányomnak, Rebekának valamiféle színvonalas egyetemi továbbtanulási helyet keressek. Feleségem – aki eredetileg a TF-en végzett, majd odakinn átképezte magát és szívműtéteknél asszisztensként dolgozik – és a kisebbik lányom, Kamilla ott maradt, s természetesen nagyon hiányoznak nekem.”

– Akkor most nyugodtan visszakanyarodhatunk a hazai sportpályafutásához, először pedig a legelső lépésekhez.

Hódosi Sándor: „Hat éves voltam, amikor nagybátyám, Kovács Péter elvitt az első edzésre. Eleinte ő foglalkozott velem, majd a fiatalon bekövetkezett, tragikus halálát követően Angyal Zoltán vett kezelésbe. A későbbi években Füzesséry Gyulának és Vajda Vilmosnak is sokat köszönhettem. Az első, komolyabb nemzetközi megméretésemre 1985-ben került sor, de a belgiumi Mechelenben, a világbajnokságon Horváth Zsolt párjaként mindkét számunkban kizártak. Két évvel később szereztem az első, világbajnoki érmemet, egy bronzot, Csipes Ferenc párjaként.”

– Ekkor még egyáltalán nem tűnt biztosnak, hogy kijut a szöuli olimpiára.

Hódosi Sándor: „Pedig éveken keresztül szép reményekkel indultam a nemzetközi versenyeken Kovács Zoltánnal párban, de mindig közbejött valami banánhéjféle. Végül elsősorban azért kerülhettem be Ábrahám Atillával egyidejűleg a Szöulra készülő négyesbe, mert Csipes Ferenc nagyon határozottan kiállt mellettünk dr. Parti János szövetségi kapitánynál. Ha Csipes ezt nem teszi, Parti aligha cserélte volna le a négyes két tagját, Fidel Lászlót és Kovács Zoltánt.”

 – A Gyulay, Csipes, Hódosi, Ábrahám összetételű kvartett azután fényesen igazolta magát a koreai fővárosban.

Hódosi Sándor: „Előtte mindössze egy alkalommal lapátoltunk versenyszituációban, de nagyon jól ment alattunk a hajó! Szöul egyébként óriási élményt jelentett, ám egyidejűleg volt okunk izgalomra is, mivel Észak-Korea fenyegetőzött, amiért Magyarország elsőként vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a Koreai Köztársasággal. Bár előzetesen sokan NDK-Szovjetúnió-Magyarország befutóra számítottak, a célvonalon viszont Magyarország-Szovjetúnió-NDK sorrendben siklottak át a hajók. Ötszázig fej-fej mellett haladtak a riválisok, ekkor történt az első indításunk, hétszázötvennél pedig már egy hajóval vezettünk. Győzelmünk tényleg meglepetést okozott, mert a magyar táborban elsősorban Kőbán Rita és Csipes Ferenc egyéni győzelmével számoltak. Erre Gyulay Zsolt és a férfi kajak négyes szerzett aranyérmet…”

– Azért ez a győzelem sem született meg olyan simán, mint ahogy azt utólag az ember hinné…

Hódosi Sándor: “Hatalmas gondjaink támadtak, miután Csipes Feri K-1 ezer méteren hatalmas esélyesnek számított. 750-ig vezetett is, ám ott elkészült erejével és végül csak kilencedik lett. A nagy csalódást követően két és fél órával később következett a négyesek döntője, amire egyáltalán nem volt könnyű Csipest ismét versenyképes hangulatba hozni. Szerencsére az idő elégségesnek bizonyult, ő pedig teljes értékű harcosként pörgette a lapátot.”

– Bár Ön 1989-ben két számban is világbajnok lett, 1990-ben, huszonnegyedik évében visszavonult. A sportágból is eltűnt, majd kivándorolt Amerikába. Volt-e valaha bármiféle előnye abból, hogy olimpiai bajnok lett?

Hódosi Sándor: „Egy ötkarikás győzelem egy életen át elkíséri az embert. Mondhatom, Amerikában is tisztelettel néztek rám, ha kiderült, hogy olimpiai aranyérmes vagyok. Magyarország pedig az olimpiai bajnokok és érmesek életjáradékával megvédi legjobbjait attól, hogy például el kelljen adniuk az érmeiket.”

– Amerikában többféle munkakört is betöltött, a kajakozáshoz azonban nem volt köze. Az edzősködés nem különösebben érdekelte?

Hódosi Sándor:  “Amerika óriási területen fekszik, én pedig a kajakos központokhoz nem élek közel, de valahogy ez nem is került középpontba. Leginkább éttermek menedzselésével foglalkoztam. A mindenkori munkám mellett imádok golfozni, és tűzbe mennék a Dallas Cowboys amerikai futballistáiért! No, és a Nascar autós futamokról se feledkezzek meg…”

– Most, hogy hosszabb időt itthon tölt, ismét belekóstolhat a kajaksport versenyeinek hangulatába.

Hódosi Sándor: „Nagy megtiszteltetésben volt részem, hiszen a Magyar Kajak Kenu Szövetség vendégeként néhány napot a duisburgi Vb helyszínén is eltölthettem. Egyszerűen megható volt, amilyen szeretettel fogadtak a nálam jóval fiatalabb, jelenkori legjobbak. Most vasárnap pedig megnéztem Szolnokon az országos bajnokság 200 méteres küzdelmeit is – a mi időnkben még csak alkalomszerűen rendeztek 250 méteres futamokat, a hivatalos programba viszont csak jóval később kerültek be ezek a számok. Sok pozitívumot láttam. Külön kiemelném a sérült emberek vetélkedőit, akikről csak a legnagyobb elismerés hangján tudok szólni!”

This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.