Hol van most Vetési Iván, a sportág mészárosa?

Shares
Vetési Iván, 440

Vetési Iván Kovács Pétert is kinyírta. Fotó: JochaPress.hu

Rendkívüli érdeklődéssel olvastam a Ioan Gavrilescu román sportvezetővel tegnap közölt interjút, aki nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Kovács Péterrel BL-győztes lett volna a romániai Valcea női kézilabda csapata.

 A dolog számomra azért különösen érdekes, mert írásaimban több alkalommal is támadtam azt a méltánytalanság-sorozatot, amelyet az elmúlt 25 évben a magyar sportvezetés számos döntéshozója a világ korábbi, sikeres játékosával, az Évszázad legjobbjának is megválasztott Kovács Péterrel szemben elkövetett. Újfent leírom: nem kevesebb, mint öt, különböző alkalommal ígérték oda neki a magyar férfi, illetve női kézilabda válogatott kapitányi tisztét és egyetlen alkalommal sem jutottak túl az adott szót követő kézfogáson. Mindig közbejött valami vagy éppen valaki.

 Pedig Kovács Péter holtbiztos módon rászolgált volna arra, hogy legalább egyszer ő is megmérettessen ebben az alkotó szerepben, miközben nála sokkal jelentéktelenebb edzők is ülhettek a válogatott kispadján úgy, hogy semmi maradandót nem alkottak! Amikor Kovács ellenzői azt mondogatják lekicsinylően, hogy mit is ért el ő edzőként, mindig legyintenek például a Szeged élén kiharcolt három, szoros második hely tényére, amelyek mellé egy kupagyőzelem is összejött. Pedig akkoriban jóval nagyobb volt a különbség a Veszprém és a Szeged játékosállománya között…

 De említhetném a dunaújvárosi nőket is, ahova úgy szerződött le három évre, hogy az előző évi állományból öt játékos távozott. Az Újváros ennek ellenére a harmadik helyen végzett, ám egy év után Kovácsnak mégis el kellett onnan jönnie. A zuhanyhíradó szerint túl sok volt az a munka a csapat vezéregyéniségeinek, amit az edző megkövetelt…

 Az ereje teljében lévő, már a német Bundesligában is edzői feladatokat ellátott Kovács jelenleg a Nemzeti Kézilabda Akadémia serdülőivel foglalkozik, miközben a legkülönfélébb hátországgal rendelkező külföldi edzők elárasztották az ország kézilabdasportját. A legutóbbi hátba döfést az egykori világklasszis attól a Vetési Ivántól kapta, aki bevallottan úgy lett a szövetség elnöke 2011-ben, hogy előzőleg még a kézilabdázás alapjairól sem volt fogalma. Ahhoz képest eléggé kinőtte magát a mi ejtőernyős „sporttársunk”, aki négy évig tört-zúzott az egyik legnépszerűbb sportág első embereként.  

 Mást ne mondjak, ő találta ki Talant Dusebajevet is, aki mint egy előkelő idegen, olykor megjelent és – Sótonyi László, valamint Bartók Csaba „szaktanácsaira” is támaszkodva – jól hazavágta a magyar férfi kézilabda válogatottat. A nemzeti együttes ezért is kénytelen most ismét a régi embereire támaszkodva a szerbek ellen megpróbálni elkerülni a nemzetközi porondról való hosszú távú eltűnést a vb-selejtezők megnyerésével.

[Customads id=646335]

 Felmerül a kérdés: honnan vette ez a „bátor harcos” – Vetési Iván – a merészséget ahhoz, hogy a sportág egyik ikonját, Kovács Pétert egyszemélyi döntésével végleg száműzze az edzősködéstől? Mert hogy ő ezt nem feltétlenül saját kútfőből indíttatva tette meg, az  valószínű. De ha másokra hallgatott, kik voltak a tanácsadói – természetesen a háttérben és a sötétből súgva?!

 Szép munka volt, jó szívvel gratulálnék az illetőknek – ha felfednék kilétüket. Erre azonban semmi esély, így marad a száraz tény: egy teljesen tudatlan ejtőernyős kitekerte a nyakát egy sokkal többre érdemes, mindig is példakép volt sportembernek. Ilyen gazdag a magyar sport, amelyben még számos, hasonlóan szomorú esetet feljegyezhettünk az elmúlt évtizedekben. A „mészárosok” pedig soha, semmilyen retorzióban nem részesültek.

 Egyébként pedig szeretném tudni, most éppen hol kamatoztatja kivételes (sport)vezetői képességeit Vetési Iván? Aki tudja, kérem, értesítsen!