Homályos olimpiai szemüveg
A Tótka Sándor, Molnár Péter egység a férfi kajak kettes 200 méteren aratott világbajnoki győzelmével olimpiai esélyessé lépett elő. Fotó: MTI
Nagyszerű mérleggel, nyolc arany-, négy ezüst- és hat bronzéremmel zárták a magyar sportolók a 2012-es londoni olimpiát. Jövőre már jön a következő, Rio de Janeiró-i seregszemle, ami előtt egyelőre nem túl rózsás a hazai helyzet. Az ötkarikás játékok idei rendezése esetén hat győzelem jutott volna nekünk, de egyrészt ezekből néhányra szűk egy év múlva kevés az esély, másrészt legutóbbi bajnokaink némelyike gyengélkedik.
Deák Zsigmond írása a Magyar időkben
Kozák Danuta, Risztov Éva, Berki Krisztián, Gyurta Dániel, Pars Krisztián, Szilágyi Áron, a Kozák, Szabó Gabriella, Fazekas Krisztina, Kovács Katalin, valamint a Dombi Rudolf, Kökény Roland egység: a legutóbbi, 2012-es londoni olimpia legnagyobb magyar hősei, aranyérmesei ők. Nem is olyan titkon sokan bízunk benne, hogy néhányan közülük ismételni tudnak majd 2016-ban. Vagy már csak bízhattunk? Az idei szereplés ugyanis erre utal.
Kezdjük a legutóbbi traumával: Berki Krisztián hiányzik majd a riói lóról, hiszen nem szerzett érmet (sőt döntőbe sem jutott) a glasgow-i tornász-világbajnokságon. Kozák Danuta fejéről lebillent a hazai koronája női kajak egyesben, így nem ő repesztett Milánóban, de a vele felálló négyesnek sem sikerült idén vb-t nyernie (ezüst lett a vége). A sportágban maradva, Dombi és Kökény 2014-ben szétvált, de ez a lépés igazából egyiküknek sem jött be, hiszen az idei vb-re másik párral sem jutottak ki, utána az ob-n talán nem véletlenül ültek össze megint.
Úszóink közül Kazanyban Gyurta elveszítette egyeduralkodói szerepét 200 méter mellen, igaz, a bronzérmét azért nem kell kidobni az ablakon, Risztov Éva tizedik helyét az ötkarikás kvótaszerzés értékelte fel. Pars Krisztián csak a negyedik legmesszebbre vetette a kalapácsot a pekingi vb-n, így lemaradt a dobogóról, csakúgy mint Szilágyi Áron a moszkvai kardcsaták után a hatodik helyével.
Londoni ezüstérmeseink közül két ceglédi erős ember, a birkózó Lőrincz Tamás és a dzsúdós Ungvári Miklós egyaránt elvérzett saját világbajnokságán, a Kammerer Zoltán, Kulifai Tamás, Tóth Dávid, Pauman Dániel kajak négyes a vb-n is második lett, a Janics Natasa, Kovács Katalin kettes tagjai viszont momentán csak küzdenek a formálódó riói csapatba kerülésért, utóbbi ott sem lehetett a vb-n. Három évvel ezelőtti harmadikjaink közül a birkózó Módos Péter súlyos sérülése miatt szinte a teljes idényt kihagyta, Hatos Gábor pedig nem fogyasztott le eredeti súlycsoportjára, így szintén lemaradt a vb-ről. Csakúgy mint Janics 200 méter egyesben. Párosban ugyan ezüstérmes lett a fiatal Homonnai Lucával, de ez nem ötkarikás szám. A cselgáncsozó Csernoviczki Éva az Európa Játékok (egyben az Eb) bronza után a vb-n nem állhatott dobogóra, az öttusázó Marosi Ádám egyik világversenyen sem, Cseh László pedig…
Nos, a kiváló úszó szerencsére átvezet minket azokhoz, akik idén olimpiai számban nyertek vb-t, tehát kvázi jelenlegi legnagyobb ötkarikás esélyeseink. A rövidesen 30 éves klasszis minden medálból szerzett egyet-egyet, ne feledjük azonban, hogy korábbi nemezise, Michael Phelps nem volt ott a Volga partján, viszont az amerikai bajnokságon rendre jobb időket repesztett az oroszországiaknál. Hosszú Katinka két kazanyi aranya (no meg a bronza) önmagáért beszél, nála maximum azért kell izgulni, hogy ne kerüljön lokális hullámvölgybe, mint anno Londonban.
Imre Géza negyvenévesen Moszkvában jutott a csúcsra a férfi párbajtőrözőknél elért egyéni világbajnoki címével, de köztünk szólva elképesztő bravúr lenne, ha hasonlót produkálna Rióban (esetleg megismételné húsz évvel korábbi atlantai ötkarikás bronzát). A Kozák, Szabó női kajak kettős Milánóban 500-on mindenkit maga mögé utasított, férfi kajak 200 méteren pedig a Tótka Sándor, Molnár Péter egység robbant be az élre.
Épp utóbbiak számítanak fehér hollónak, vagyis olyan hazai sportolónak, aki egy évvel az olimpia előtt az elit új szereplőjeként vb-aranyéremmel jelezte riói esélyeit. Rajtuk kívül ugyanis mindez senkinek sem sikerült. Nevezettek közül Tótka 21 éves, őt tarthatjuk feltörekvő tehetségnek, Molnár viszont februárban betölti a 30-at, legfeljebb későn érő típus. S bár a dobogó alsóbb fokain találunk néhány ifjú titánt (például a 20 esztendős kardozót, Márton Annát) az állami forrásból alaposan kistafírozott magyar sport tizenhat kiemelt sportágától ez a felhozatal enyhén szólva édeskevés. Ahogy Szántó Imre ökölvívó mesteredző fogalmazott nemrég: „Megszólalt a lelkiismeretem, hogy ilyen lehetőségek mellett csak ennyire futotta…”
S ha halkan megemlítjük, hogy momentán egyetlen csapatunk sem kvalifikált még Rióra (négynek, a két-két vízi- és kézilabda-válogatottnak van különböző mértékű esélye), akkor leszögezhetjük, 2015 ötkarikás szemüvegen át nézve sötét és homályos.
