Hosszú Katinka nem irigy a labdarúgókra

Hosszú Katinka elérzékenyülve. Fotó: Europress, AFP

Az úszást forradalmasító, a sportágat új egzisztenciális alapokra helyező Hosszú Katinka a héten mutatta be a második motivációs könyvét és a becenevével népszerűsített táplálékkiegészítő-csomagot.

A Bajáról indult, az Egyesült Államok elitegyetemét megjárt ötszörös világ- és Európa-bajnok úszócsillag, az Iron Lady beperli az őt doppingolással vádoló újságírót. Hosszú Katinka Kovács Istvánhoz és Gyurta Dánielhez hasonlóan kimondja, amit gondol. Aranyéremért utazik a riói olimpiára.

– Látta a norvégok elleni meccset?
– Sajnos nem, de az eredményt szinte azonnal megtudtam, és nagyon örültem neki.

– Megszokhatta már, hogy hiába halmozza az aranyakat, a futballistákkal sokkal többet foglalkoznak, a sajtó is, a közvélemény is.
– Ez engem egyáltalán nem zavar… Helyesebben: picit zavar. Elsősorban arra gondolok, hogy a futballisták sokkal jobb feltételek között készülhetnek. Néha eszembe jut, hogy mi lenne, ha focista lennék.

– És mire jut ilyenkor?
– Biztos, hogy nagyon sokat edzenék. Aztán ki tudja… Nem vagyok tisztában azzal, hogy ők mennyit dolgoznak. Szívesen megnézném, akár el is mennék egy-két edzésükre. Érdekel, hogy mit és hogyan csinálnak.

– Ha már szóba hozta a létesítményeket és a feltételrendszert, most hol edzenek? Változott valami a szövetségi kapitány kiborulása óta?
– Érzékeny téma. Októberben és novemberben a szabadtéri uszodában edzettünk a Komjádiban, szerencsére most már az ötvenes medencében tudunk úszni. Ezzel nincs probléma.

– Visszatérve a futballra: van kedvenc játékosa?
– Nem vagyok nagy focirajongó, viszont a kosárlabdát imádom. LeBron James-fan vagyok, szenvedélyesen szeretem az NBA-t. Csodálom LeBront, ahogy mint egy tank, átgázol az ellenfélen. Régen miatta voltam Miami Heat-drukker, most a Cleveland Cavaliersnek szurkolok. Ha az Egyesült Államokban edzőtáborozunk, ki is megyünk a mérkőzéseire, ha nem tudunk, mindenképpen megnézzük a tévében. Itthon csak az eredményeket követem.

– Biztos hallott arról, hogy az általános iskolában választható tantárgy lehet a futball. Az úszás is az lesz?
– Úgy tudom, elég sok iskolai tanrendben szerepel az úszásoktatás. Nálunk, Baján, a gyakorló általános iskolában kötelező volt második osztályban. Nekem kényelmes volt: reggel elmentem edzeni az uszodába, és ott találkoztam az osztálytársaimmal. Az úszás nemcsak levezető sport, hanem alapkövetelmény. Szerintem mindenkinek meg kellene tanulnia úszni.

– A kazanyi nyári világbajnokság előtt az egyik úszótársa azt nyilatkozta lapunknak, hogy aki kételkedik Hosszú Katinka sikereiben és lebecsüli a teljesítményét, az csinálja utána.
– Ki volt az?

– Verrasztó Evelyn. Csodálkozik?
– Igen, mindig csodálkozom, és szinte meghatódom, amikor elismernek az úszótársak. Talán ez a legkomolyabb elismerés, mert ők is azt csinálják, amit én, tehát tudják, mennyi szenvedéssel jár az élsport.

– Az amerikaiak: korábbi úszótársai, a Dél-kaliforniai Egyetem versenyzői és korábbi edzője, Dave Salo elismeri? Velük milyen a kapcsolata?
– Dave Salóval valóban nem annyira jó a viszonyom, de a csapattársaim már akkor elismertek, amikor a Los Angeles-i egyetemre jártam. Vidéken nőttem fel, és meg kellett küzdenem azért, hogy elérjem a céljaimat. Ha valamit az életben megtanultam, az az, hogy mindenért meg kell küzdeni.

– Dave Salo nem hullajtott könnyeket, amikor elhagyta Amerikát. Sőt, azt javasolta, hogy nyugodtan menjen vissza Magyarországra, nyisson egy szépségszalont, és azzal ellesz élete végéig. Ehhez képest… Az ominózus mondat jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy motivációs könyvet írjon, vagy talán késztetést jelentett arra, hogy elementáris erővel eddzen és versenyezzen azóta? Dühös Dave Salóra?
– Nem, már nem. Illetve soha nem voltam rá dühös, bár nagyon rosszul esett a londoni olimpia utáni mondata. Azt sosem gondoltam, hogy csak ő a hibás. Én úsztam és versenyeztem az ő edzéstervei alapján.

Inkább hálás vagyok neki azért, hogy a Dél-kaliforniai Egyetemhez hívott. Az ő keze alatt lettem világbajnok 2009-ben Rómában. Elég önbizalommal vértezett fel ahhoz, hogy magam is elhiggyem, világbajnok lehetek. Ráadásul van egy diplomám.

– Sportpszichológusként akar dolgozni pályafutása végén?
– Szeretnék, de nem látom a jövőt, fogalmam sincs, mi hogyan alakul. Már otthonosan mozgok az üzleti világban. Cégünk van a férjemmel, többen dolgozunk azon, hogy népszerűsítsük az Iron Lady márkanevet. Szóval egyelőre nem látom, hogy mikor és milyen formában foglalkozhatnék sportpszichológiával. Bár mondhatom, hogy ha áttételesen is, de most is foglalkozom vele, hiszen már két motivációs könyvet is írtam. Egyelőre inkább az üzleti élet vonz. Persze soha ne mondd, hogy soha! A diploma egy lehetőség az életemben, és lehet, hogy valamikor élhet

A férje az edzője. Hogy tudják elválasztani a szerepeket? Shane Tusup hogy viselkedik edzőként, és milyen karakter, amikor „csak” a férje?
– Nálunk eléggé összemosódnak a szerepek között a határok. Az uszodába megpróbálunk úszó-edző viszonyban létezni. Még csak azt sem tudom megmondani, hogy melyikünk hordja a nadrágot, szerintem két nadrágot hordunk, két erős, határozott egyéniség vagyunk. Van olyan, hogy Shane-nek valami mindegy, akkor én döntök, de általában megbeszéljük a dolgokat.

– Shane Tusuppal folyamatosan aratja a babérokat a világkupa-sorozatban. A legújabb elsőséget hova rangsorolja a pályafutásában? Volt már világbajnok, jelenleg is világcsúcstartó.
– Most, hogy negyedszerre sikerült megnyerni a világkupa-sorozatot, én is azt mondom, hogy ez már valami, pedig maximalista vagyok. Nagyon nehéz megmondani, hogy a világkupa-győzelem hol foglal helyet a pályafutásomban. A legnagyobb szakmai siker az ötven méteres medencében felállított világcsúcsom. Az idei világbajnokság győzelmei még ennél is nagyobb jelentőségűnek tűntek nyilvánvalóan azért, mert sokan lenézték, szinte kétkedve fogadták a rövidpályán elért sikereket. Pedig az sem egyszerű. Örülök, hogy bebizonyíthattam, hogy milyen eredményekre vagyok képes ötven méteren.

– A világbajnokság előtt egy amerikai lap doppingolással vádolta. Beperelte az újságot vagy az újságírót?
– Erről nem szeretnék bővebben beszélni. Beperlem Casey Barrett újságírót és a lapot is, ahol megjelentek a rágalmai.

– Jövőre olimpia. Vannak konkrét célok, vagy maradjunk az általánosságok szintjén: jó úszás, még jobb időeredmények?
– Szeretnék előrelépni, javítani az időeredményemen.

– Gyurta Dániel vagy akár Kovács Koko István határozottan kimondta London, illetve Atlanta előtt, hogy olimpiai bajnok akar lenni. Ilyen kijelentést Hosszú Katinkától ne várjunk?
– Ki merem mondani, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni. Megtanultam, hogy a célok elérése nagyban rajtam múlik, persze mindent én sem tudok kontrollálni. Szeretek komoly célokat kitűzni, de meg vagyok róla győződve, hogy az olimpiát nem az úszótudásom, a felkészültségem dönti majd el. Persze ha mostantól semmit nem érek el az úszásban, akkor is hihetetlen gazdag pályafutást tudhatok a magaménak. Rióban olyan felszabadultan szeretnék versenyezni, mint egy világkupa versenyen. Élvezni akarom a hangulatot. Londonban nagyon begörcsöltem, szinte végigsírtam a döntőt, annyira izgultam. Nem szeretném magam még egyszer úgy érezni. Az a célom, hogy felszabadult, boldog versenyzéssel kiadjam magamból a maximumot. Ha ezt elérem, akkor abból jó eredmény sülhet ki.

(mno.hu / Szilágyi László)