Húsz másodperc alatt kellett döntenie a londoni aranyérem sorsáról

Varga Béla_címeresbenA fejlődés az élet minden területén egyre nagyobb teljesítményekre ösztönöz mindenkit. Különösen igaz ez a csúcsteljesítmények esetében, így a sportéletben is. Hol vannak már azok a régi, szép idők, amikor tisztes különbségek alakultak ki a vetélkedők első három helyezettje között. Amikor 1988-ban Güttler Károly 0,01 másodperccel maradt le a szöuli olimpián a 100 méteres mellúszás aranyérméről, ez még óriási szenzációnak számított. Mára viszont odáig jutottunk, hogy olykor már ezred másodpercnyi különbségek is eldönthetik a győztes kilétét.

Így történt ez például a világszerte rendkívül népszerű és rohamosan terjedő sportágban a triatlonban is, amelynek női versenyében Londonban mindössze 0,009, tehát kilenc ezred másodperc döntött a svájci Nicola Spirig javára, a svéd Lisa Nordennel szemben. A kuriózumszámba menő esetnek magyar vonatkozása is volt: a vezetőbíró, Varga Béla egyszemélyi döntéssel nevezte meg győztesnek a talán még a célfotó alapján sem mindenki számára egyértelmű helyzetben a svájci triatlonistát.

– Nagyjából húsz másodperc állt rendelkezésemre, ennyi idő alatt kellett megállapítani a győztes kilétét – emlékezett az 1994 óta bíráskodó, ám még negyvenen innen lévő sportember. – Az alapinformációt a célfotó biztosította; a győztes idő egyébként 1:59:48 volt.

   – Mielőtt még a döntése által keltett nagyobb sportdiplomáciai hullámokról esne szó, szeretném megkérdezni, milyen úton lehet eljutni odáig, hogy valaki egy olimpiai döntőbenvezetőbíró lehessen?

Silver medalist Sweden's Lisa Norden (L)

        A londoni célban, balról: Lisa Norden(svéd) és  Nicola Spirig(svájci)

– Sok-sok, apró lépcsőn keresztül. Jómagam például már legalább 30-40 világ- és Európa-bajnokságon, Világ- és Európa Kupán működtem közre. Többek között a 2010-ben, Budapesten, nagy sikerrel lebonyolított világbajnokságon is a bírók között voltam. Az évek során ismételten nemzetközi bíróképzésben is részt kellett vennem, hogy az élvonalban maradhassak. Ami pedig konkrétan a londoni beválogatást illeti, 2012. január elsejéig minden, számításba vehető tagországtól jelöléseket kértek a megfelelő minősítéssel rendelkező szakemberek köréből. Magyarország két közreműködőt ajánlhatott, a nemzetközi szövetség végül mellettem döntött. Az olimpián volt tennivalóink sokaságáról csak annyit, hogy ez a bizonyos döntő délelőtt 9 órakor kezdődött, a bírói karnak viszont már reggel 4.30-kor a helyszínen kellett lennie!

– A hatalmas izgalmakkal zárult befutót követően gyorsan megjelölte a győztest, ám ezzel még koránt sem volt vége a programnak.

Varga Béla_női triatlon3

  – A svédek először óvni akartak, majd megnyugodni látszottak a kedélyek. Órákkal később viszont elkezdett „mozgolódni” a svédek csapatvezetője, aki azt akarta elérni, hogy két aranyérmet adjanak ki. Végül hivatalos óvást is benyújtottak, ami a nemzetközi szövetség két fórumát is megjárva, végül a Nemzetközi (Sport Döntőbíróságig (CAS) jutott. Ennek az eljárásnak a végét már nem tudtam megvárni Londonban, mert hazarepültem. Hazaérkezésem másnapján késő este nyilatkoztattak telefonon, s végül az eredeti döntést helybenhagyták.

– Az igazán nem mindennapi esetnek lett valamiféle utókövetkezménye?

– A Nemzetközi Triatlon Szövetség egyértelműsítette a célfotók elbírálásának alapelveit. Amíg korábban a nyak és a szegycsont helyzete volt a sorrend megállapításának alapja, azóta viszont a váll és a csípő pozíciója lett a meghatározó.

– Az izgalmas és tanulságos londoni események után mi vár Varga Bélára?

– Úgy tűnik, benne maradok a nemzetközi körforgásban. Világkupa versenyeken és világbajnoki fordulókon működök közre, s ott leszek a júliusi, Kitzbühelben esedékes futamon is. Mint egykori, többszörös egyetemi bajnok úszó és amatőr triatlonista, igyekszem magamat karban tartani. Hetente legalább háromszor edzek: úszom, futok, vagy kerékpározom.

– Mit lehet Önről, mint civil emberről tudni?

– Mérnök-közgazdász vagyok, megszereztem a PhD-fokozatot is. Az egyik nagy biztosító társaság kárfelvételi igazgatójaként dolgozom, három gyermekem van. Természetesen nagy drukkere vagyok a magyar triatlonistáknak, akik közül például Vanek Margit és Ákos, valamint Kovács Zsófi és Rendes Csaba is nemzetközi szintet képvisel. De a szívemhez a legközelebb a most formálódó magyar paratriatlon csapat tagjai állnak, akik közül remélem többen is versenyezhetnek majd a 2016-os riói Paralimpián.

Forrás: Nemzeti Sport / JochaPress

This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.