Így látja az első Európa-bajnok és első olimpiai érmes Tuncsik József
A jövő héten, Tel-Avivban megkezdődő cselgáncs Európa-bajnokságot megelőzően a jochapress.hu a sportág első magyar Európa-bajnokával és első olimpiai érmesével, Tuncsik Józseffel folytatott rövid beszélgetést. (Fotók: JochaPress.hu)
– Hosszú utat tettem meg, amíg eljutottam az élvonalba – mesélte a Debrecenben született, törökbálinti vállalkozó. – Mivel már kisgyermekként rengeteget dolgoztam, így nagyon erős lettem. Tizenöt évesen szegődtem kőműves tanulónak Budapesten, s miután a Budapesti Honvédban minden küzdősportot végig próbálgattam, végül kikötöttem a cselgáncsozóknál, ahol hamar és könnyen tanultam meg a sportág alapjait.
– Biztos utazóként valóban az utolsó pillanatban maradt le a müncheni olimpiáról.
– Az utolsó, a Jégszínházban megtartott edzésen combnyaktörést szenvedtem. Utána két Eb-n is tatamira léphettem, de mindkétszer hamar búcsúztam. Ezt követően közölték: csak akkor mehetek Montrealba, az olimpiára, ha az előbb következő, kijevi Eb-t megnyerem. Első lettem, az ötkarikás játékokon pedig bronzéremig jutottam. Így én lettem a sportág első kontinensbajnoka, az olimpián pedig az első magyar cselgáncs érem tulajdonosa.
– Köztudott, hogy montreali legyőzője hónapokig Magyarországon leshette el, mit is tud Tuncsik József a tatamin. Nem haragszik kubai riválisára?
– A mai napig töretlen a barátságunk. Alapvetően elégedett vagyok az olimpiai bronzéremmel. Rodriguez túl jó tanítványnak bizonyult. Hamar visszavonultam, egyidejűleg rám bízták a junior válogatottakat, akikkel 1981-ig dolgoztam. 1982-től Pakson a cselgáncsozóknál és a labdarúgóknál is voltak feladataim. Az atomvárosban töltött 11 esztendő életem egyik legsikeresebb periódusa. Tanítványaim közé tartozott a későbbi olimpiai bajnok, Kovács Antal is – jómagam egy hónappal Barcelona előtt költöztem vissza Törökbálintra. Ekkor került oda vezetőedzőnek Hangyási László, a kitűnő szakember.
– Beszélgetésünk során többször is bírálta Hangyásit. Miért?
– Azért, mert ő olyan kiemelkedően eredményes edző, hogy szerintem sokkal többet kellene vállalnia a magyar cselgáncssportban!
– Ha már az edzőknél tartunk, a mai élmezőny edzőivel mennyire elégedett?
– A nélkül, hogy bárkit is személyre szólóan bírálnék, azt azért megjegyzem, ha rajtam állna, én Ungvári Miklóst és Csernoviczki Évát is bevonnám a válogatott keretek munkájába. Más sportágakban alkalmazott kifejezéssel élve, ők nálam „játékos-edzők” lennének. Tehát edzőként és versenyzőként is számítanék rájuk.
– Napokon belül elkezdődik az Európa-bajnokság. Az első magyar Európa-bajnok mit vár ettől a csúcstalálkozótól?
– Bár már 68 éves elmúltam, engem változatlanul felizgatnak ezek a versenyek. Kíváncsian és mértéktartó optimizmussal figyelem majd a fejleményeket. Az biztos, hogy egy-két érem nagyon ráférne a sportágunkra!
(jochapress / Jocha Károly)
