Induljon gyűjtés Petre Cozma családja javára!
Nagy-nagy gratula a Veszprémnek, amelynek csapata alighanem most játszott a legjobban ebben a BL-szezonban! Ezt a maximálisan kijáró elismerést letudva, azonban most másról szeretnék néhány sort írni.
Petre Cozma. Fotó: blikk.hu
A napokban volt a 10. évfordulója Marian Cozma halálának. A megemlékezésre – amint várható volt – nem jött el édesapja, Petre Cozma. Megértem az idős urat, őt már nem elsősorban a koszorúzások érdeklik – el van foglalva a mindennapi megélhetés gondjaival, amelyeket tetéznek a korral járó, fokozódó gyengeségek-betegségek is.
Petre Cozmáék belebetegedtek fiuk elvesztésébe, ma már köztudottan létminimumon tengődnek, segélyekre is szükségük van. A magyar bíróság által megítélt 211 millió forintból pedig egyetlen fillért sem kaptak meg ez idáig. Előbb a 80 milliós perköltséget kellene behajtani és csak azután következhetne a Cozma család. Szögezzük le: ebből soha, egyetlen forint sem jut el Bukarestbe!
A játékos emlékét a külsőségek szintjén tiszteletre méltóan őrzi volt klubja, ám ez édeskevés. Lépni kellene! Például úgy, hogy volt és jelenlegi játékostársai – akik között van sokmilliós havi keresetű klasszis is! -, továbbá a többmilliárdos költségvetéssel dolgozó klubja is beszállna néhány millióval. Pillanatok alatt össze lehetne adni 5-10 milliót, de ez a lehetőség sajnos ez idáig egyetlen vezetőnek, játékosnak, szponzornak vagy éppen tehetős drukkernek nem jutott az eszébe.
Mindenki felelősségét felvetem, amikor a meggondolatlan játékosvásárlásokra, vagy a Ljubomir Vranjes idő előtti menesztéséhez elengedhetetlenül szükséges, százmilliós nagyságrendű végkielégítésre gondolok. Tudom, ezen esetekben a szerződéses kötelezettségek miatt nincsenek kibúvók, fizetni kell, de mégis… Ha ilyen úri huncutságokra van számolatlanul pénz…
Javasolni szeretném, hogy a bírósági döntéstől függetlenül indítson gyűjtést a veszrpémi klub Petre Cozma és családja javára. Jómagam, szerény nyugdíjamból a meghirdetésre kerülő számlaszámra máris beígérek ezer forintot.
Várom a folytatást!
(jochapress / Jocha Károly)
