Iváncsik Mihály: Nyolcvan százalék a Veszprém esélye a Kiel ellen!
Ha valaki a szélsőjáték minden csínját-bínját ismeri, az Iváncsik Mihály, az egykori 
világbajnoki ezüstérmes (1986), balkezes kiválóság. A Győr csapatával háromszoros magyar bajnok, aki olimpiai negyedik helyezett csapatban (1988) is szerepelt, három kiváló kézilabdás utódot nevelt (Gergő, Tamás, Ádám) a magyar sportnak. Közülük kettő (Gergő, Tamás) az MKB Veszprémet erősíti. Azt a Veszprémet, amely a klub történetének hatalmas lehetősége előtt áll: bejuthat a Bajnokok Ligája legjobb négy csapatának Kölnben, májusban esedékes döntőjébe.
Ehhez már „csak” túl kellene jutni a THW Kiel elleni, szombati visszavágón, amelyen a „spanyol-magyar” csapat mindössze egy gól hátrányból indul. Ha valaki véleményt mondhat a várható eseményekről, azok egyike mindenképpen Iváncsik Mihály, aki egyébként is szeret egyenesen fogalmazni.
– Meggyőződésem, hogy a Veszprémnek legalább nyolcvan százalék az esélye a továbbjutást érő győzelemre – nyomatékosította Iváncsik apuka, aki 52 évesen az NB II. gólkirályaként vonult vissza a Komárom csapatából – családi követelésre! – a versenysporttól, s azóta csak a RÉV Öregfiúknál lép pályára. – Hogy ez a prognózis megvalósulhasson, minden egyes, játékosnak maximumot kell nyújtania. Ha ez akár csak egy-két emberünknek nem sikerül, máris oda lehet az annyira várt siker.
– Ha mindenki hozza az optimumot, akkor mi okozhat még esetleges problémát.
– Kizárólag arról lehet szó, hogy a 45-50. perc táján bekövetkező holtpontot miként sikerül átvészelnie a gárdának? Ez a bizonyos pillanat sem törvényszerű, de amíg a magyar emberek nem tanulnak meg 60 percen át maximumot nyújtani, addig ez mindig előfordul majd. Én 54 éves koromra eljutottam oda, hogyan kell nyolc óra alatt tízórányi munkát elvégezni, mert én olyan helyen dolgozom… Előbb- utóbb ide kell fejlődniük a kézilabdázóknak is, és akkor majd nem jön a ma még rendszeres elbizonytalanodás.
– A Kielben volt, első összecsapást követően sokan bírálták a játékvezetőket. Egyetért ezekkel?
– Nem volt semmi extra gond, a második félidőben „megfújták” a hazai pályát. Ha a Veszprém is kap annyi hátszelet itthon, a dolog ki lesz egyenlítve.
– Tamás és Gergő a spanyolok érkezésével plusz konkurenciát kapott. Hogyan viselik ők ezt?
– Pontosan tudják, mi a dolguk. Jól alkalmazkodnak az adott körülményekhez, s lehet, hogy éppen nekik lesz jó napjuk a visszavágón.
– És a válogatottól való távolmaradásukról mi a véleménye?
– Természetesen mindent ők döntenek el. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem mondták le a válogatottságot, csak „szüneteltetik” és ez óriási különbség!
– Sok évvel korábban egyszer azt mondta nekem, a három fia közül a legfiatalabb, Ádám a legtehetségesebb. Ma is tartja ezt?
– Ádám júniusban lesz huszonhárom éves, a következő két évben várom, hogy robbantson. Ma is úgy érzem, ő a legügyesebb hármuk közül. Egyébként pedig a nagyobbakban is van még legalább öt-hat év az élvonalban; én is 36 éves voltam, amikor befejeztem a válogatottban.
– Hol nézi meg a perdöntő 60 percet?
– Számomra természetes, hogy mindig ott vagyok Veszprémben. A péntek délelőtti műszak után azonnal útnak indulok, hogy legyen időm akklimatizálódni…
