Ivkovics nem szereti a mézes-mázas mellébeszélést!
Sztojan Ivkovics sikeres kapitány. Fotó: nol.hu/Koncz György
Sztojan Ivkovics vezetésével 1999 után játszhat ismét az Eb-n a magyar férfi kosárlabda-válogatott. A kapitány a 2017-es torna után búcsúzik.
– A válogatott oda-vissza legyőzte Nagy-Britannia, Macedónia és Luxemburg csapatát, első helyen jutott tovább, de akadt-e olyan pillanat a csoportmeccsek során amikor ideges volt?
– A látszat ellenére soha nem vagyok ideges.
– A délszláv mentalitást sikerült elfogadtatnia a játékosokkal?
– Nem szeretem, ha ezt hozzák elő. Nem a délszláv mentalitásról van szó: észre kell venni, mi jó és mi rossz az életben. Például egy nap végén ne arról beszéljünk, hogy mi nem sikerült, hanem arról, ami igen. Felejtsük el a panaszkodást, oldjuk meg a problémákat.
– Ezzel meccseket lehet nyerni?
– Kosarazni is tudni kell. Ám sokat beszélgettem a srácokkal, s megértették, mit akarok. Emberileg is klassz társaság jött össze; frázis, de valóban csapatot alkottunk.
– Sokak szerint négy éve jobb játékosok szerepeltek a válogatottban.
– Így van, de mentálisan a mostani erősebb társaság. A régiek közül nem mindenki volt alázatos a kosárlabda iránt; akadtak, akiknek egy nyári zenei fesztivál többet jelentett.
Most az előjelek nem voltak a legjobbak, hiszen az előkészületi meccseken csak kétszer nyertek, hétszer kikaptak.
– Az előkészületi szó a fontos. Valóban nem az eredmény számított azokon a mérkőzéseken. A főpróbán Portugáliában játszottunk, s megkértem Timit (feleségét, Béres Tímeát, a korábbi Euroliga-győztes kosarast, az európai szövetség megbízásából a sportág magyarországi nagykövetét – a szerk.), hogy kísérjen el. Kicsit aggódtam ugyanis, mert a sorozat végére nagyon elfáradt a csapat, s féltem, baj lehet a csoportmeccseken. De Timi megnyugtatott: „Ne izgulj, rendben lesz minden”, s hozzátette, ezek a fiúk nem adják fel, mert bíznak egymásban. Kiderült, a szeme is jó.
– Ön megosztó személyiség, sőt többször el is ismerte: nehéz ember. A játékosai viszont a legjobb véleménnyel vannak kapitányukról.
– Valóban nem vagyok könnyű természet. Sokszor azért hőzöngök a meccseken, hogy a játékvezetők velem, s ne a kosarasainkkal foglalkozzanak. Mindig maximalistaként valósítom meg azt, amit elterveztem, de mindig következetes maradok. Jóval helyesebb őszintének lenni, mint mézes-mázosan, mosolyogva mellébeszélni. Továbbjutásunk után sokan gratuláltak, olyanok is, akikről tudom, hogy a pokolba kívánnak és mostanáig szidtak. A dörgölődzőket sem szeretem.
– A sorsolás ismeretében lehet majd tervezni, de mit gondol: tizennyolc év után hogyan szerepelhet a válogatott az Európa-bajnokságon?
– Aranyérmesek nem leszünk, ám abban bízom: néhány meccset megnyerünk.
– Dicséret jár azért is, mert – több válogatottal ellentétben – a magyar együttesben egyetlen honosított kosaras sem szerepelt. Az Eb-keretben változtatna ezen?
– Ez függ a lehetőségektől; jó lenne, ha az irányító posztra találnék valakit.
– Lóránt Péter magyar és center, de visszakerülhet-e a keretbe? Dávid Kornél, az eddigi egyetlen hazai kosaras, aki játszott az NBA-ben, a közszolgálati tv-ben azt mondta: „Szeretném, ha a legjobbak szerepelnének a válogatottban, mert most hiányzott valaki. Mindenki tudja, hogy Lóránt Péterre gondolok, s örülnék, ha rendeződne kisebb konfliktusa a szövetségi kapitánnyal.”
– Amikor ők ketten a válogatott körül voltak (Dávid csapatvezetőként – a szerk.), az európai besorolásban a negyedik kalapba kerültünk. A legutóbbi párosításban nélkülük a másodikban voltunk. Amíg én vagyok a kapitány, Lóránt nem lesz válogatott.
– S meddig lesz kapitány?
– Az Európa-bajnokság után nem folytatom tovább. Szeretném magam kipróbálni női csapatnál, s később szívesen vállalnék munkát az utánpótlás területén a szövetségben. Lenne tennivaló…
(nol.hu / Őri B. Péter)
