Ivo Diaz örül, hogy a lánya nem kézilabdázik

Shares

kézilabda_Ivo Diaz, 440

Volt egyszer egy kubai férfi kézilabda válogatott, amelyben kiváló képességű játékosok szerepeltek. Olyannyira, hogy három olimpiára is kvalifikálták magukat, de egyikre sem mehettek el. Az atlantai ötkarikás játékok után született meg az ötlet, hogy jöjjön Magyarországra a karibi nemzeti alakulat. Azzal az indokkal, hogy tanulja az európai játékot, hogy az egyiptomi világbajnokságon egyenrangú partnerek lehessenek a legjobbakkal. Így érkezett meg a többiekkel együtt Ivo Diaz is.

– Fantasztikus együttesünk jobb sorsra volt érdemes, de a politika nem hagyott bennünket kibontakozni kubai válogatottként, ezért nem lehettünk ott három olimpián sem – emlékezett a történelmi időkre Ivo Diaz. – Szerencsére Magyarországon kiteljesedhetett jó néhányunk pályafutása, hiszen remek magyar klubokban, majd külföldön is kipróbálhattunk magunkat. Hernandez, Fonseca, Fiss, Perez voltak azok, akik a legmesszebb jutottak kubai játékosokként Európában is.

kezi_Skaliczky Lx440Az athéni olimpián Skaliczky László kapitány épített Diazra

És persze a mindig mosolygós, rendkívül udvarias Ivo Diaz is erősíti ezt a patinás névsort. Annál is inkább, mert Pécsről Veszprémbe érkezve négyszeres magyar bajnok és kupagyőztes lehetett. Tagja volt a Magdeburg ellen Bajnokok Ligája ezüstérmes együttesnek. És nagy álma is teljesült azzal, hogy Skaliczky László szövetségi kapitány csapatában ott lehetett az athéni olimpián, amely a negyedik helyen végzett. Kézilabdázott a spanyol Leon és az Arrate együttesében is, majd visszatérve Magyarországra, hét évig erősítette a Tatabányát, amellyel bajnoki és kupa bronzérmeket is nyert. Jelenleg Balatonfüreden él, onnan jár naponta dolgozni a megyeszékhelyre.

 – Sajnos nem mindegyik honfitársam járhatta végig ezt az utat, amit mi itt néhányan – szomorkodott a haját újra megnövesztő egykori karibi irányító. – Az egyiptomi világbajnokság után a hazatérő társainkat eltiltották a játéktól. Amíg a válogatott Magyarországon edzőtáborozott, addig évente hazatértünk. De utána én is hét évet vártam arra, hogy kettős állampolgárként újra kubai földre léphessek, és hazalátogathassak. Nagyon nehéz időszak volt ez, hiszen hosszú ideig nem láthattam a családomat, a szüleimet. Laura lányom hiánya pedig csak fokozta ezt az érzést.

kosárlabda_Aldazabal Laura

Szerencsére már ez is a múlté, mert Aldazabal Laura (Fotó: zaol.hu) az élvonalbeli bajnok Sopron kosárlabda csapatának centere. Juniorként kötöttek vele két éves szerződést 2015-ben. Több, mint százkilencven centijével kimagaslik a mezőnyből és már magyar állampolgárként igyekszik minél jobban beilleszkedni a hűségvárosi együttesbe.

– Nem szólok bele a lányom életébe, mert tudom, hogy milyenek a fiatalok és persze én is átéltem hasonló időszakot. A véleményemet persze elmondom, aztán azt fogad meg belőle, amit akar. Ahogy érzékelem, magassága ellenére elég gyors, technikás és jól lát a pályán. A legfontosabb, hogy minél előbb megszokja, megtanulja az új kultúrát és beilleszkedjen a magyar társadalomba. Azt gondolom, jó úton jár ezen a területen is, amihez a sport sok segítséget ad neki. A szülőnek élete végéig a gyereke mögött kell állni. Laura három éve szerencsére ismét a közelemben él, ami rendkívül boldoggá tesz. Az első tanácsomat megfogadta, hogy ne legyen kézilabdázó. Nem tagadom, féltettem a durva játéktól. Örülök, hogy nem az én sportágamat választotta. A többi már rajta múlik.

Az ifjú kosaras hölgy sokat örökölt édesapja génjeiből, hiszen Ivo is fürgelábú volt. Remekül látott a pályán, gólpasszokkal támogatta társait és nagyon sok egy az egy elleni párharcot megnyerve, számos betöréses gólt szerzett csapataiban. És most edzőként is ezeket a tulajdonságait igyekszik átadni tanítványainak.

 – Gulyás Peti, a Telekom Veszprém utánpótlás-szakág igazgatója hívott edzőnek a megyeszékhelyre, aminek nagyon örültem – idézte fel a fél évvel ezelőtt történteket Ivo Diaz. – Nagy lelkesedéssel láttam munkához. Azt igyekszem a gyerekekbe plántálni, hogy aki nem tesz meg mindent az edzésen, az a mérkőzésen sem lesz képes kiemelkedő teljesítményre. Ez a játék alapja. Természetesen velük együtt én is tanulok. Hiába szereztem meg Spanyolországban az edzői végzettséget, szükség van a folyamatos fejlődésre, az új módszerek elsajátítására is. Tudok szigorú is lenni, de barátként, kollégaként és főleg emberként igyekszem közelíteni a srácokhoz. Tudom és átérzem, hogy mit jelent, amikor a szülőktől távol élve kell teljesíteni az iskolákban és a kézilabda pályákon a gyerekeknek. Ennek áthidalásában is segíteni akarok nekik, nem csak a sportág ismereteinek átadásában.

Ivo Diaz már első edzői sikerét is átélhette, hiszen a Vetési Gimnázium fiú csapatával ezüstérmet nyert a nyíregyházi diákolimpián. Csak a Nemzeti Kézilabda Akadémia gárdája előzte meg őket, akik négy éve együtt készülhetnek minden nagy versenyre. Diaz mester a Telekom Veszprém és az Éles Kézi Suli játékosaiból gyúrt egységes, érmet nyerő csapatot. Ezek az első lépései az egykori klasszisnak az edzői pályán. Na és persze tagja Javier Sabate szakmai stábjának is, ahol szintén sokat tanulhat a méltán világhírű csapat tréningjein.

(Vasárnapi Napló / Donát Tamás)