Janics Natasa, a sokszívű világvándor

Hazudnék, ha azt mondanám: meglepett Janics Natasa legújabb nekibuzdulása. Most éppen Mexikó felé vette az irányt, s ki tudja, hol lesz a végállomás? Mert hogy nem Győrben, az egyre valószínűbb.

Úgy tűnik, Janics egy igazi világvándor. Már 1999-ben, 17 éves korában átjött az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaságból, mert a később autóbalesetben elhunyt édesapja meggyőződése szerint otthon nem fejlődhetett volna kellően. Amikor a 2000-es olimpián alig 18 évesen – nem kis meglepetésre – a 4. helyen végzett a női K-1 mezőnyében, már egy éve Fábiánné Rozsnyói Katalin kezei alatt készült.

Később Janics magyarra váltott, s így a piros-fehér-zöld színeknek szerzett Athénban két, Pekingben egy olimpiai aranyérmet. 2008-ban férjhez ment, de alig egy évvel később elvált, és összeházasodott a bulgár Andrian Douchevvel, majd jött a kislány. Tévedések elkerülése végett jelezném: a gyermekáldásnak mindig örülök! Más kérdés, hogy Janics kifutott az időből és Londonban nem úgy szerepelt, ahogyan azt mindenki remélte-várta-szerette volna. Nyilván az is zavarólag hatott rá, hogy a háttérben már javában alkudozott a Szerb Olimpiai Bizottsággal. Annak elnöke, a NBA-t is megjárt egykori kosaras, Vlade Divac nagy valószínűséggel „teleduruzsolta” Natasa fejét sok mindennel.

Dole Divac sok mindent ígért Natasának (Fotó: JochaPress.hu)

Ami London után következett, azt nehéz mentegetni, szerintem nem is lett volna szabad. Janics ugyanis egyre jobban bemelegedett, végül pedig szitokáradat közepette hagyta el Magyarországot. Amint azután lenni szokott, az ígéretek Szerbiában sehogyan sem akartak teljesülni. Nyilván ezért történt, ami történt. Janics felvette az álarcot és a kertek alatt visszasomfordálva, meg sem állt egészen Győrig, ahol – jó magyar szokás szerint – tárt karokkal fogadták. A 2013-as szezon még nagyjából rendben volt, de a hosszú, portugál edzőtáborozást követően ez év elején gerincsérvvel meg kellett őt operálni. Később jött a közlemény: Janics a 2014-es versenyidényt kihagyni kényszerül.

A végét pedig egyre nehezebb látni, most éppen Mexikó az útirány. Hogy lesz-e még Janicsból világbajnoki, majd olimpiai részvevő magyar színekben, ezt ma senki nem tudná biztosra megválaszolni. Ami viszont egyre inkább igazolódni látszik: amikor Natasa mindenkivel összeveszve, az egész országot megsértve távozott, akkor az ő aktáját végképp és visszavonhatatlanul le kellett volna zárni. Nem úgy visszafogadni őt és népes családját, mintha mi sem történt volna. Holott magyarságában az egész országot „vastagon” megsértette.

Ezekért a „kedvességekért” minden bizonnyal sokadmagammal úgy érzem, a számla nyitott és egyre inkább az is marad. Közben Janics Natasa megint felvesz annyi támogatást, amennyit csak lehet, s eljön majd az a nap is, amikor ismét olajra lép.

Egyetlen reményem vele kapcsolatosan most már csak az, hogy következő távozásakor a búcsú hangvétele finomabb lesz, mint Szegeden volt…