Jobban ismerem a viszonyokat, mint Mocsai Lajos – állítja Éles József
Érdekes nyilatkozatra bukkantam az interneten, amelyben az egykori veszprémi kiválóság, Éles József finoman szólva is nekimegy a sok, nagy csatát megért Mocsai Lajosnak. Annak a Mocsainak, aki ugyanúgy követett el hibákat, mint bárki más, de aki mellett ez esetben tényleg számos, komoly gyengeséget fel kell említeni, mint objektív tényt. Élesnek is sok mindenben – de nem mindenben! – igaza lehet. Azért került a címbe a régi mondás: „Az igazság általában középen van”. Ezt előrebocsátva következzen a Népszava Online írása, változtatás nélkül.
A jelenleg kézisulit működtető egykori világválogatott kézilabdázó nincs elájulva a dániai kézilabda Európa-bajnokságon elért 8. helyünkkel. Szerinte ebbe a pozícióba „beleragadt” a magyar csapat, ennél mindenképen magasabbra kellene tenni a mércét.
– Ön már az EB előtt is polémiába keveredett egykori mesterével, Mocsai Lajossal, s úgy vélte, ezt a kontinenstornát ki kellett volna használni arra, hogy néhány fiatalt beépítsenek a csapatba.
– Ezt a véleményemet továbbra is fenntartom. Meggyőződésem, hogy ezzel a csapattal nem lehet nekimenni a brazíliai olimpiának, annak nagy égés lenne a kimenetele. Viszont ha a jelenlegi keretbe beépítenének 5-6 fiatal tehetséget, lenne keresnivalónk az olimpián.
– Személy szerint kire gondol?
– Például az Ancsin sérülése miatt a keretbe behívott Zdolik Bencére. Már az is érthetetlen volt számomra, hogy ezt a tehetséges fiatalembert Mocsai kihagyta a keretből, holott nyilvánvaló gondjaink voltak az átlövő posztokon. Zdolik közel 2 méteres óriás, méltatlanul bánt vele a kapitány. Behívja a keretbe, aztán kétgólos hátránynál beteszi 4 percre a csapatba. Én ilyet egy gyerekkel sem tennék meg a kézisulimban. Vagy ott van a balatonfüredi Bánhidi Bence: 18 éves, 2 m 5 centis játékos, mikor szokja a nagy tornák légkörét, ha nem olyan helyzetben, amikor tele vagyunk sérültekkel? Hasonló tehetség a 19 éves, junior válogatott Gyene Norbert, ideje lenne őt is kipróbálni.
Éles József az 1997-es Magyar Kupa döntőjében, Százhalombattán, amelyet az Elektromos megnyert a Veszprém ellenében
– Mocsai láthatólag a rutinosabb játékosokban bízott, nyilván eredményt akart felmutatni.
– Ez sikerült. De kérdem én, mitől olyan nagy eredmény a 8. hely. Amikor én kézilabdáztam, ugyanezért a teljesítményért a sajtó keresztre feszített minket. Ideje lenne ennél kicsivel magasabbra tenni a mércét, megcélozni például a vb-kijutást.
– A halálcsoportból sikerült továbbjutnunk.
– Na ez az, amitől falra mászok. Mitől volt a mienk halálcsoport? Dánia és Spanyolország jobb nálunk, ez nem vitás. De Izlandra ez már nem mondható, a norvégokat pedig meg szoktuk verni. Ausztria nem a mi súlycsoportunk, Macedónia pedig a mezőny leggyengébb csapata volt. Mit szóltunk volna ha a franciák, a horvátok, a lengyelek, vagy az oroszok csoportjába kerülünk, az jobb lett volna? A magyarázkodás helyett inkább azzal kellene foglalkozni, hogy nincs a csapatnak balátlövője. Sem Putics Barna, sem Nagy Kornél nem tudja ellátni ezt a feladatot, e téren sürgős dolga van a kapitánynak és szerintem csak a fiatalok segíthetnek.
– De Mocsai azt üzente önnek, hogy „kollégám, tanítványom nem ismeri a világversenyekre való felkészülés elvárásait.” Az eredmény a megfelelő anyagi háttér biztosítása miatt fontos – hangoztatta a kapitány.
– Nem igazán értettem Mocsai nyilatkozatát, aki egyenesen nekem címezte az intelmét, hogy én nem ismerem a hazai viszonyokat, a csapattal szemben támasztott követelményeket. Én meg úgy gondolom, hogy mindezt jobban ismerem, mint ő. Tizenegy éves korom óta kézilabdázom, jól ismerem a hazai viszonyokat, a játékosokat, s az a véleményem, hogy ki kellene szabadulnunk abból a sündisznóállásban, amibe beszorultunk. Miért kell komoly eredménynek beállítani az EB 8. helyet? Miért nem tudunk, akarunk ennél többre jutni?
(Forrás: Népszava Online, fotók: JochaPress.hu)
