Jött egy zsák pénz, Albert pedig lekerült a sétányra
Szerdán délelőtt a Nagyvárad térről, metrópótló busszal kellett tovább utaznom. Így közelről gyönyörködhettem a Ferencváros labdarúgó stadionjában, amelyen hatalmas betűkkel virít a Groupama Aréna név.
A Groumapa Aréna (fotó: facebook.com)
Már ekkor furcsa érzések kavarogtak bennem, de amikor a Kőér utcába érve, a sporttelep kapuján megláttam a feliratot „Pénzügyőr SE Sporttelepe” még inkább elgondolkodtam a látottakon.
Vissza a Ferencvároshoz. Az Aréna már megkapta az Albert-stadion nevet, amit szerény véleményem szerint az FTC és a magyar labdarúgás egyetlen aranylabdása meg is érdemelt (volna). Ám hamarosan múlt időbe kellett tenni Albert nevét, mert jött a Groupama cég és állítólag négymilliárd forintért „kitolta” a már befutónak meghirdetett Albertet.
Akik látták Albert Flóriánt másfél évtizeden keresztül (1959-1974 között) és hétről hétre élvezhették a „Császár” kivételes produkcióit, azok valamennyien el kellett szomorodjanak a hír hallatán: ennyit számított a döntéshozóknak a valóban kivételes tudású labdarúgó. Jött egy zsák pénz, Albert pedig lekerült a sétányra.
Bár Magyarországon nem divat a pénzről beszélni, de legjobb sejtéseim szerint az FTC nemzetközi labdarúgó serege – szerény magyar részesedéssel az állományban, főleg a pályára lépőket illetően – egy év alatt többe kerül, mint amennyiért a klub lemondott a névadásról. Ilyen könnyen megy ez nálunk…ez a pénz hatalma.
A Kőér utcában látott névtábla is meggondolkodtatott. Ott az 1952-ben alakult Budapesti Spartacus ment szép lassan csődbe. A klubot 1966 óta elnöklő, ma már 85 éves Pazár Sándor valamit nagyon tudott. A klub ugyanis az 1990-es évektől kezdve feledni kényszerült a korábbi anyagi bőséget és folyamatosan csökkenő pénzből működött, majd mindinkább csak vegetált. A hajdan a sportot szolgáló terület nagyobbik részén irodaházak nőttek ki, a sportkör világklasszis úszókat nevelt szakosztályának 2005-ben volt kiválása pedig már előre vetítette a kikerülhetetlennek tűnő csődöt, a végső leszámolást. Ez be is következett: a Budapesti Spartacus a közelmúltban hivatalosan is megszűnt. Komoly sikerként könyvelhetjük el, hogy – szemben például a közeli, volt Ganz-Mávag sportteleppel, amelynek helyét jól „kitömték” lakóházakkal – maradék területét legalább nem egy másik lakótelep foglalta el.
Erről ritkán esik szó: az első látványos változást a nyolcvanas évek végén, a BRSC-sporttelep helyén, a Kerepesi úton Bálint László irányításával felépülő benzinkút jelentette. Azóta Budapesten közel kétszáz (200) kisebb-nagyobb sporttelep tűnt el, szűnt meg, jelentősen csökkentve ezzel a lakosság valós sportolási lehetőségeit.
A részletekbe talán jobb nem is belegondolni, mi minden történik a kulisszák mögött, amíg egy-egy sporttelep halálos ítéletére rákerülnek a jóváhagyó pecsétek és aláírások…helyükre pedig a legkülönfélébb beruházások!
Albert Flórián pedig foroghat a sírjában!
(jochapress / Jocha Károly)
