Kammerer mindent elrendezett maga körül
A sikeres négyes. Az első beülőben Kammerer Zoltán
Az 1996-os atlantai játékok óta minden egyes olimpián ott volt Kammerer Zoltán. A hatodik nekifutás, azaz a riói játékok kimaradt az életéből, nem sikerült kvalifikálnia magát, pedig az elmúlt évek eredményei abba az irányba mutattak, hogy Sydney, Athén és London után a férfinégyessel ismét éremszerző lehet a kiváló kajakos.
Kammerer – a négyes többi tagjához hasonlóan – az idény végén elköszönt edzőjétől, Fábiánné Rozsnyói Katalintól, s a jövőben új utakat jár be. Interjú.
– Sikerült már elrendeznie magában mindazt, ami ebben a szezonban történt?
– Persze, már a válogatót követően feldolgoztuk ezt a kudarcot. Jött egy erősebb egység, amely, mint utólag, az olimpia eredményéből is kiderült, a válogatóra időzítette a legjobb formáját. Mi semmivel sem mentünk rosszabbul, mint az elmúlt években, elvégeztük ugyanazt a munkát is, amit korábban. Így alakult… Lehetne okokat kutatni, hibákat keresgélni, de szerintem nincs sok értelme.
– Miért döntöttek úgy, hogy nem Fábiánné Rozsnyói Katalinnal folytatják a munkát?
– A fiúk a jövőjüket mérlegelték, új impulzusokat kerestek, keresnek a hosszú távú folytatáshoz. És mivel mindent együtt csináltunk az elmúlt években, ezt a döntést is közösen hoztuk meg. Én maradtam a régi egyesületemnél, Győrben, ahová húsz éve tartozom, és egyelőre kivárok azzal kapcsolatban, hogy miként folytatom.
– Ez mitől függ?
– Elsősorban attól, hogyan dönt a nemzetközi szövetség az olimpiai programmal kapcsolatban. Ha az 1000 méteres négyes lekerül a műsorról, és 500 méteren szerepelnek majd a csapathajók, akkor a fiatal győri versenyzőkkel szeretnék egységet építeni. Ellenben ha marad az 1000 méteres négyes, akkor kitartok az eddigi stáb mellett, mert a szívem csücske volt ez a táv és ez a négyes. Bárhogy is alakul, azt tudom mondani, mindegyik számhoz van rutinom. Az 500 méter négyesben benne voltam abban az egységben, amely 1997-ben világbajnoki címet szerzett, de ha az 500-as páros kerül a programba, akkor sem leszek elveszett, mert 1998 és 2010 között minden egyes világversenyen indultam ezen a számon.
– Árulja el, több mint két évtized után mi viszi még mindig tovább az úton!
– Hogy szeretek kajakozni, ez az életem része, és még érzek magamban legalább annyit, hogy két évet felépítsek. De azt sem mondom, hogy a tokiói olimpia nem érdekel. Csak látnom kell, miként tudok végigmenni az úton. Most volt időm kipihenni magam. Új helyre költöztem, befejeztem az építkezést, egy hónapot kint tudtam tölteni az Egyesült Államokban, a testvéremnél, rendben van a magánéletem, minden ügyemet helyre tudtam tenni, amellyel az elmúlt években a felkészülés, a versenyzés miatt nem foglalkoztam.
– Úgy tudjuk, a felkészülést is elkezdte már, méghozzá nevelőedzőjével, Nieberl Lászlóval.
– Tavaszig biztos, hogy vele végzem a vizes edzéseket, a technikámra rá is fér, hogy ő foglalkozzon velem. Gödön ő adta meg azokat az alapokat, amelyekre rá tudtam építeni egy ilyen pályafutást. Az erőnléti edzéseimet pedig Klink Zoltán felügyeli majd, egyelőre velük vágok neki az előttem álló időszaknak.
(mno.hu)
