Kamuti Jenő: A magyar sportmozgalom megérdemelné az olimpiát!
Olimpia Magyarországon? 1896 óta álmodunk erről. S bár Krúdy óta tudjuk, hogy „az álmok szélhámosok”, álmok nélkül nem sokat ér az életünk. Egy nép számára sem. Kamuti Jenő világbajnok tőrvívóval, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökével, az „ezüstemberrel” a realitásokat kerestük.
– El tudja képzelni, hogy Budapesten legyen az olimpia?
„A szívem szerint nagyon szeretném, egy vágy, egy álom megvalósulása lenne, és meggyőződésem, hogy a magyar sportmozgalom meg is érdemelné, hogy megkapjuk a rendezést; az eszem viszont azt latolgatja, hogy milyen konkurensek lépnek majd fel velünk szemben, és akkor szkeptikusabb vagyok.”
– Mit gondol: a vetélytársak szemében Budapest nem igazi favorit?
„Nem hinném, hogy így fogják fel! A magyar sport eredményei a mai napig tiszteletet parancsolnak. Meg aztán sötét ló mindig volt egy ilyen választáskor. De ugye nem titok, jóllehet, nem elegáns arról beszélni, hogy a pénznek milyen szerepe van a sportban is. Elég csak felidéznünk, hogy a jubileumi, századik olimpiát nem Athén kapta meg, hanem Atlanta… Nem lehet bebizonyítani, de a szóbeszéd úgy tartja, hogy a NOB, azaz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik szponzora, a Coca-Cola erősen szerepet játszott a döntés meghozatalakor.”
– Mi szólhat egy kis ország fővárosa mellett?
„A könnyítések. Magam is jelen voltam Monacóban azon a kongresszuson, amelyen – kimondva, kimondatlanul – érzékeltették, hogy olyan szempontokat is figyelembe vesznek majd, mint például a lakosság viszonyulása a sporthoz. Természetesen korszerű és elégséges létesítményekre van szükség, továbbá megfelelő infrastruktúrára – ezalatt a közlekedést, a távközlést, a közműveket a városgondozást értem –, egyszóval vendégfogadó hálózatra. S ha ezt nézem, ijesztőek az olimpia pénzügyi terhei az állam számára, de össznemzeti egyetértés esetén és az EU segítségével bátran versenybe szállhatunk.”
– Milyen szabályozási és fejlesztési tervet tudna elképzelni?
„A főváros térszerkezeti adottságaiból kiindulva a rendezési terv fejlesztési tengelyének a Dunát, Budapest „tágulásának” két fő irányaként a Margit-szigettől és az aquincumi térségtől északra húzódó területet, valamint a Csepel-sziget északi csúcsától délre eső szabad területet lehetne tekinteni. A dunai közlekedéssel sok mindent meg tudnánk oldani, az olimpiai falut pedig – Sydneyből vett ötletek alapján – Békásmegyeren lehetne felépíteni.”
– Ismeretes, hogy a politika két részre szakította az ország lakosságát, közösségeit, egészen a családokig lebontva. Vajon a budapesti olimpia közelebb hozná-e az embereket egymáshoz, s valódi összefogásnak lehetnénk a tanúi?
„Azt hiszem, a magyar ember – akár jobbra húz, akár balra – a szívében, a lelkében rajongója a nyári játékoknak, és meggyőződésem, hogy a rendezés összehozná őket! Ahogy ez már történelmi sorsfordulóink idején is bekövetkezett.”
– Ha a NOB elnöke lenne, mit változtatna a lebonyolításon?
„Az olimpiai játékok szakrális esemény, éppen ezért úgy vélem, hogy csínján kell bánni a változtatásokkal, és nagyon meg kell gondolni, hogy milyen új sportágaknak nyissunk teret. Viszont minden elkövetnék, hogy az olimpia még nagyobb ünnep legyen. A kultúra ünnepe is.”
– Visszahozná a szellemi olimpiai versenyeket, melyek során Mező Ferenc is győzött?
„Feltétlenül. És kötelezővé tenném, hogy valamennyi versenyző maradjon ott a záróünnepségig.”
– Hány olimpián vett részt versenyzőként és vezetőként?
„Összesen húsz alkalommal voltam jelen.”
– Melyik volt az utolsó, családias olimpia?
„A hatvannyolcas mexikóvárosi.”
– És a legszomorúbb?
„A hetvenkettes müncheni – a terrortámadás miatt.”
– Megmarad-e az érdeklődés a játékok iránt, ha elmaradnak a csúcsok?
„Nyilván csökkenni fog, de úgy gondolom, átveszi az izgalmakat a küzdelem szeretete.”
– Az írók közül kiket kérne fel jegyzetírónak egy budapesti olimpián?
„Ha még élne, Lázár Ervint, aki szerette és értette a sport lényegét, de mondhatom Esterházy Pétert is vagy Tandori Dezsőt – ha vállalnák…”
– Milyen kabalaállatot választana fővárosunknak a játékok idejére?
„A rövid szőrű magyar vizslát.”
– Mit üzenne azoknak, akik hisznek a rendezés jogának elnyerésében?
„Nekünk azért kell megpályáznunk a 2024-es olimpia rendezési jogát, mert ez húsz-huszonöt évre célt és értelmet adhat fejlesztési erőfeszítéseinknek. És ha a felkészültségünk alapján hivatottak is lennénk a játékok megrendezésére, de mégsem leszünk a kiválasztottak – nem dől össze a világ! Állhatatos és hittel végzett munkánk eredményeképpen egy egészen más országban élünk majd, csak legyen célunk, szorgalmunk, hitünk.”
(magyarhirlap.hu, fotó: jochapress.hu)
