Kapitánygondok: Hargitay zsarolható, Sabaté megroppantható

Hargitay András. Fotó: JochaPress.hu

Számos olimpiai sportágban vannak kapitányokhoz fűződő gondjaink. Most – a teljesség igénye nélkül – két témával szeretnék foglalkozni, amelyek Hargitay András és Javier Sabaté nevéhez kötődnek.

Pillanatnyilag nagyobb visszhangja van Hargitay döntésének, majd annak röviddel később történt visszavonásának. Az egykori olimpiai bronzérmes, világbajnok úszó ugyanis hozott egy döntést, amelynek visszavonásával bizonyossá vált: Hargitay bizony zsarolható. A kapitány mindenképpen több hibát is elkövetett. Ha előbb konzultál az érdekeltekkel – és esetleg másokkal is – és utána hoz egy döntést, akkor nem kerülhetett volna abba a helyzetbe, amelybe „belavirozta” magát. Ha többoldalúan megvitatja a kulisszák mögött a mindenképpen kényes döntési helyzetet, akkor utána akárhogyan dönt, ki kellett volna tartania az első fokú elhatározása mellett.

Így viszont –mivel nagy valószínűséggel nem gondolta át, mekkora viharokat kavar, amikor Gyurta Gergelyt nem nevezi a 400 vegyesre – ő került csapdába. Számos oldalról megtámadták, ő pedig nem tudta, vagy nem akarta bírni a rá nehezedő nyomást és visszalépett. A megváltoztatott ítélet pedig nem egyszerűen annyit jelent, hogy Gyurta Gergely mégis indulhat 400 vegyesen, hanem arra is precedenst ad, hogy Hargitayt kellő nyomás alá helyezve más, későbbi döntése megváltoztatására is rá lehet majd bírni. Ez az eshetőség pedig mindenképpen komoly presztízsveszteséggel jár együtt.

Xavier Sabaté. Fotó: MVM Veszprém

A spanyol Sabaté esete egészen más. Bár munkája érdemi bírálatára csak komoly szakértők szűk köre vállalkozhat(na), de ezt sokan mások megtették már eddig is, és meg is teszik majd, ameddig tehetik. Ami tény: Sabaté  nagyon szűk pallón egyensúlyoz. Azért is, mert gyakorlatilag fizikai lehetetlenség, amire vállalkozott, amire rábeszélték. A magyar válogatott szövetségi kapitányi teendői ugyanis egy olyan, újabb malomkövet jelentenek a nyakába, amit cipelni hovatovább képtelenség lesz. A Veszprém csapatát pillanatnyilag „csak” három fronton versenyezteti, s jószerivel azt sem tudja, hol a feje. December 20-ig, tehát 40-41 nap alatt még további tizenhat meccset kell levezényelnie a Veszprémmel.

Amint láthattuk a keddi SEHA-Liga mérkőzésen (amely sorozatnak több a kára, mint a haszna!) is a fehérorosz Breszt ellen, a csapat egyáltalán nincs nyugvóponton. Sabaté folyamatos keresgélésben van, igyekszik megtalálni a megfelelő összeállítást, amely természetesen más lehet a SEHA Ligában, megint más a Bajnokok Ligájában és ugyancsak más a hazai bajnoki meccseken.

A Veszprém végül izzadmányos meccsen, minimális különbséggel nyert, de a játéka egyáltalán nem volt meggyőző. Tudom, ha a sérültek visszaállnak, egészen más lehet az alaphelyzet, de az ő visszajövetelük megint forgásokkal is jár majd együtt. Tehát nincs két, egyforma nap, az ellenfelek pedig egyre nehezebb akadályokat jelentenek.

Vissza a válogatotthoz, amit – szerintem – egyszerűen nem lett volna szabad Sabaté nyakába akasztani! Vasárnap még Hollandiában kellett meccselnie a nemzeti együttessel, kedden pedig a Veszprém kispadja előtt állva dirigálni. Bárki felteheti a kérdést: mikor lát Sabaté magyar bajnoki találkozókat? A válasz az lehet, hogy nagy ritkán, vagy véletlenszerűen. S ha már a válogatottnál járunk, azt se hallgassuk el, hogy az a csapat is minimum 45 percig messze szint alatt teljesített, s amelyből hiányzott Nagy László. Az a Nagy, aki korábban már játszott a Veszprémben a Szeged ellen, vasárnap viszont még sérült volt, hogy kedden ismét pályára lépjen a Veszprém együttesében. Ezek szerint vasárnaptól keddig meggyógyult.

Ez a gyógyulási folyamat egy külön misét is megérne. Arra még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha kikapunk a hollandoktól, ami Nagy Lászlónak csak kétszer 15 perces játékával valószínűleg nem lett volna reális veszély.

Mi lesz ennek a vége? Amennyiben Sabaté valahol „megbotlik”, akár azonnal is a fejét vehetik. Azok után különösen, hogy a Veszelin Vujovics-csal megkötött szerződés hírének felröppentése nem lehetett egészen a véletlen műve. Megint más kérdés, mi lesz akkor, ha a kőkemény edző hírében álló, egykori olimpiai- és világbajnok szerb kiválóság egyszer mégis megérkezik Veszprém városába?

Egyelőre drukkoljunk a hétvégi, a dán Silkeborg elleni BL-csoportmérkőzés sikeréért.

Minden napnak megvan a maga baja.