Keleti Ágnes 35 évesen is ámulatba tudta ejteni a világot
Keleti Ágnes figyelemre int. Fotók: JochaPress.hu
Az öt aranyérmével a legeredményesebb magyar olimpikonok közé tartozó Keleti Ágnesről írt első részben egészen addig jutottunk, higy 1948-ban, Londonban sérülés miatt nem indulhatott, Helsinkiben viszont megszerezte első aranyérmét. A Nemzet Sportolójának további élete legfontosabb eseményeit a 2. részben olvashatják.
– Helsinki után abba akarta hagyni, de 31 éves korában is talált új motiváló tényezőt.
– Kizárólag azért vállaltam az újabb négyéves felkészülést, mert a testvérem Melbourne-ben élt, s egyébként soha nem tudtam volna önerőből elutazni a világ végére. 1956-ban azután kimondottan lehangolt voltam: anyámat egyedül hátrahagytam, ráadásul nem is voltam jó formában. A hosszú utazás során tréningekről szó sem lehetett. Ilyen előzmények után csak arra igyekeztem koncentrálni, hogy a bemelegítésem – különös tekintettel a sérült Achilles-inamra – a lehető legjobban sikerüljön.
Olimpiai bajnoktársnőivel, Köteles Erzsébettel és Tass Olgával
– Az eredmény ismert: Keleti Ágnes 35 évesen is ámulatba tudta ejteni a világot a három egyéni és egy csapatban kiharcolt első helyével.
– Sosem szerezhettem volna ennyi aranyérmet, ha ezt az olimpiát békeidőben rendezik meg – hangsúlyozta. – 1956-ban azonban annyira rosszul állt az oroszok szénája a világpolitikában, hogy egyszerűen nem volt erejük „megszervezni” a pontozóbírókat. Csak és kizárólag ezért születhettek reális eredmények.
– Távozását értetlenkedve meg dühösen fogadta a legfelső sportvezetés. Az idő múlása azután sok mindenre fátylat borított. Természetesen szóba jött az olimpiai bajnokok általános megbecsültsége, az olimpiai járadék is, amit kettős állampolgárként, a budapesti lakással is rendelkező Keleti Ágnes is megkap.
– Köztudott, hogy ebben az ügyben Lemhényi Dezsőnek, azaz „Butykónak” elévülhetetlen érdemei vannak. Az életfogytig odaítélt járulék sokaknak különösen jól jön, de az egykori érmesek – úgy gondolom – ennyi gondoskodást anyagi helyzetüktől függetlenül is megérdemelnek.
Lemhényi „Butykó” Dezső érdemei elvitathatatlanok
– A nemzetközi szintű elismerés sem maradt ki Keleti Ágnes életéből, hiszen 2001-ben őt is beválasztották a leghíresebb tornászok közé, a Hall of Fame-be.
– Ne is mondja, ez azután egy igazi nagy show-műsor volt. Kétezerötszáz meghívott jelent meg az ünnepélyes vacsorán New York-ban, a Hotel Waldorf Astoriában! A rendezők óriási munkát végeztek. Még édesapám fényképét is megszerezték, amitől nagyon elérzékenyültem. Nadia Comanecitől vettem át a díjat, egy hatalmas ólomkristály vázát, amit jóformán megmozdítani sem tudtam. Szerencsére a New Yorkban élő fiam a segítségemre volt.
– A német televízió egy sorozatában is szerepeltette Melbourne hősét, amelynek felcíme ez volt: „Ellenfelek voltak, barátok lettek”.
– Ez is egy külön történet. Egy magyar származású, idősebb úriember, bizonyos Robert Parison (én csak Párizsinak hívtam!) több magyar nagyságtól (így Papp Laciéktól is) pénzt csalt ki. Azóta hiába keressük. Nála volt az a Tatán készült filmfelvétel is, amelyen gerendán vagyok látható, s amelyet azóta sem tudok megszerezni. A másik negatív élményem a szovjet Larissza Latinyina személyéhez kötődik. Az a nő mindig is igyekezett nekem betartani, s jelentős része van abban, hogy folyamatosan utálom a ruszkikat. Egyébként ha bárki látta volna, milyen körülmények között szerepeltünk Moszkvában még az 1952-es, helsinki olimpiát megelőzően, s hogyan csaltak ellenünk a bíróik, az többet nem csodálkozna a kijelentésemen, amelyet tények sokasága erősített meg az évtizedek során.
– 2002 novemberében, a Debrecenben megrendezett tornász-világbajnokság díszvendégei sorában ott volt Keleti Ágnes is, aki ott is markáns benyomásokat szerzett.
– Na látja, a női tornában uralkodó tendenciák megint elsősorban az oroszoknak köszönhetőek, ők erőltették idáig a dolgokat! Engem egyébként csak és kizárólag a női torna érdekel, amelyről megvan a magam véleménye. Miközben mára már őrült követelményeket támasztanak az élversenyzőkkel szemben, egyidejűleg minden eszközzel visszafogják a növekedést, a nőiesség kibontakozását. Állítom, hogy a női torna minden igyekezet ellenére ki fog halni, s helyét más, rokon eredetű sportágak foglalják majd el.
Elől Keleti Ágnes és Magyar Zoltán, hátul Földi Imre és Wichmann Tamás
– Korábban többször is nyilatkozta, hogy még nem ismeri Magyar Zoltánt. Debrecenben létrejött ez a csúcstalálkozó is.
– Bár engem tényleg csak a nők érdekelnek, de azért Magyar Zoltánra csak oda kellett figyelnem, hiszen egészen kivételes produkciókkal rukkolt ki az olimpiákon. Személyében rendkívül kellemes modorú, intelligens sportembert ismerhettem meg. Visszatérve a nőkre, a magyarok közül utoljára igazán Ónodi Henrietta gyakorlataiban mélyedtem el, akit még kislányként, a Játékcsarnokban egy edzésén nézegettem hosszasan. Nem csak későbbi győztes szerén, ugrásban, hanem talajon és felemáskorláton is nagyon sokat tudott!
Az évek pedig villámgyorsan telnek, ötszörös olimpiai bajnokunk 2016 januárjában megünnepelhette 95. születésnapját is. Mi mást kívánhatnánk neki, mint további boldog éveket, jó egészséget.
(MOB / Jocha Károly)
