Kemény Dénes szerint „elfáradt a recept”

A szövetség elnöke számos érdekes részlettel szolgált az MVLSZ-elnökség hétfői „kapitányválasztó” és „kapitánymegerősítő” üléséről a keddi Reggeli Startban.

Kemény Dénest először a női szakág élén történt személyi váltásról kérdezte Szombathy Pál. Az elnök – a sajtóból már korábbról ismert információk mellett – elmondta, hogy rossz időben érte a szakma vezetését a siertelen vb vége, sokan szabadságon voltak, így nem lehetett összehívni az elnökséget, amely egyedül írhatott volna ki pályázatot a posztra, noha ez a lehetőség is felvetődött hétfőn, a kevés idő ellenére. Így maradt az „uszodai hírmondó”. Maga Kemény Dénes is elmondta mindenkinek, aki megkérdezte, hogy milyen női kapitányt szeretnének – főállásút, olyat, akinek belépése bizonyos sokkhatást jelet a lányok számára. Ezután volt, akit ő keresett meg, voltak olyanok, akik maguk jelezték, hogy szívesen elvállalnák ezt a munkát, mert alkalmasnak tartják erre magukat, s olyan is akadt, aki a jelenlegihez képest egész más struktúrát javasolt.

A jelöltek köre végül két szakemberre szűkült, a végül megválasztott Bíró Attilára és Märcz Tamásra, aki a „Merész-korszak” utolsó időszakában másodedzőként segítette a most lemondott kapitány munkáját. Mint Kemény Dénes fogalmazott, „Attila mellett minimálisan egy szempont szólt, az, hogy Tomi benne volt ebben a stábban, amelyikkel a lányoknak ez a keserű élmény érkezett, Attila meg nem. Ennyi. Abszolút alkalmas lett volna Tomi is”.

Ami a férfi szakágat illeti, az elnök elmondta, hogy Benedek Tibor beszámolóját követően ő kérte a testületet, hogy ne csak „hagyományosan”, a beszámoló elfogadásáról szavazzanak, hanem egyúttal a kapitány megerősítéséről is. Önkritikusan elismerte Kemény Dénes, hogy kicsit „elébe ment a történteknek”, hiszen ő már korábban nyilatkozta a sajtóban, hogy szerinte ezt a négyéves ciklust mindenképpen Benedek Tibornak kell befejeznie, emiatt kicsit szégyellte is magát, hiszen ezzel valamennyire kész helyzet elé állította a testületet, mert ő ugyan csak egy tag a 15 közül az elnökségben, de azért a szavának elnökként mégiscsak nagy súlya van.

Kemény Dénes tájékoztatása szerint Benedek Tibor abszolút önkritikus beszámolót tartott, szavaiból kiderült, hogy látja, melyek voltak azok a döntései, amelyek az első két évben esetleg jók voltak, a harmadikban már nem. Azt is megosztotta a kapitány az elnökség tagjaival, hogy milyen téren keres változtatási lehetőségeket.

Az elnök szavai szerint a szövetségi kapitány sok emberrel beszélt már, vele még nem, mert az augusztus végi utolsó lehetőséget mindenki kihasználta, hogy a szeretteivel legyen, de hamarosan ők ketten is leülnek, és „valahol megisznak egy kávét”.

Kemény Dénes saját tapasztalatai alapján úgy fogalmazott, hogy szerinte az a recept, ami működött az első évben, és elfogadható volt a második évben, „az a recept a harmadik évben mint hogyha mint recept fáradt volna el”.

Az elnök szerint elképzelhető, hogy a csapaton belüli „idillikus” körülmények nem tettek jót, a játékosok teljes kiszolgálásával (beleértve a dietetikus által felállított étrendet, de még a személyre szabott edzésmunkát is) „magától” nem jön az eredmény, mégiscsak oda kell tennie magát a játékosnak is.

Kemény Dénes idézte Benedek Tibor hétfői beszámolóját, annak legérdekesebb megjegyzéseként aposztrofálva a szövetségi kapitánynak azt a megállapítását, hogy a korábbi világversenyeken mindig volt legaláb négy nyerő embere a csapatnak, ezen a legutóbbi két világversenyen jó, ha egy volt. Ezt a helyzetet Kemény Dénes érdekesnek nevezte, mert, mint mondta, egy nyerő ember nem szokott „nem nyerő emberré” válni, hacsak nem nagyon rossz szezonja van és nem tudja szakmailag kihozni magából azt a hátteret, amitől a „lelki nyerő” képessége dominálni fog.

E ponton vetette fel azt a lehetőséget is Kemény Dénes, amiről már sok szó esett az elmúlt hetekben: az is lehet, hogy „megtanultak minket”, („mások is videóznak, nemcsak mi…”), s olyan lépésekre van szükség, amelyekkel ismét meglepjük az ellenfelet.

A szövetség elnöke szerint merőben más játékstílusra nincs szükség, a dolgokat le kell egyszerűsíteni és dominálni kell hagyni az egyéniségeket. Nem veheti át a játék jellegét tekintve mindenben a stáb a tennivalókat a játékosoktól. „Végül is a játékosok a főszereplők” – fogalmazott Kemény Dénes, aki úgy véli, hogy 60-70 százalékig lehet meghatározni a tennivalókat, a többit illetően pedig „a gyeplőt a lovak közé kell dobni”.

A változtatás lehetséges formáit feszegető kérdésre válaszolva Kemény Dénes annak a véleményének adott hangot, hogy – hangsúlyozva, hogy a csapat belső viszonyait nem ismeri – stábon belüli változtatás („nem jobb, hanem más”) is segíthetné a javulást, azt pedig nagy határozottsággal jelentette ki, hogy a „dupla hatodik hely” a játékosok számára megszüntetett minden „védettséget”, versenyhelyzet alakulhat ki, amely újra kihozhatja a „menőkből” a nyerő teljesítményt.

Digisport/VLV.hu