Kemény üzenet Bernd Storcknak

Shares

A Délmagyarország meghívására Szegedre látogatott Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, aki három olimpiai aranyéremig vezette férfiválogatottunkat 2000 és 2008 között.

Kemény Dénes. Fotó: Kuklis István/Délmagyarország

A világhírű szakember arról tartott előadást, hogy mit jelent számára a siker, emellett szövetségi kapitánysága kulisszatitkairól, egy csehétfalvai miséről és a labdarúgásról is

– Mit jelent a siker egy olyan embernek, aki mindent megnyert, és kis túlzással még a névjegykártyáján is az szerepel: sikerkapitány?
– A siker egyidejűleg abszolút értelmű és relatív kifejezés. Sikeresnek tartom azt az edzőt, aki ötödik helyet ér el csapatával egy olyan bajnokságban, ahol a játékosállomány alapján kiesők lennének. Még többre is értékelem, mint a bajnokcsapat trénerét, akinek a legerősebb együttese van, és azzal ér fel a csúcsra. Csak egy gond van: ezt egyedül a felesége tudja otthon, ő is csak azért, mert a férj elmondta neki. Az abszolút siker pedig az, amelyről nem kell ilyen sokat beszélni, azt kiírja az eredményjelző.

– Saját szövetségi kapitányi karrierjére hogy fordítaná ezt le?
– Mindenki az aranyérmeinket emlegeti, a három olimpiát, két Eb-t és egy világbajnokságot. Huszonkilenc világversenyre vittem a válogatottat, ebből huszonötször voltunk dobogón – azt gondolom, ez nagyobb eredmény volt, mint az aranyak. Úgy tanultam apámtól, hogy más nemzet himnuszát még mindig jobb a dobogóról hallgatni, mint a lelátóról.

– Tizenöt éven át irányította a válogatottat, pedig sokszor el akarták csábítani. Hívták az Egyesült Államokba, ahol a világ legjobban fizetett vízilabdaedzője lett volna, mégis maradt itthon. Miért?
– Az voltam így is. Nem a pénz a döntő, de nem mondhatom, hogy másodlagos, mindenki gondol a családjára. A harmadik olimpia után, ha a következő ciklust az USA-val csinálom, sokszor kellett volna a magyar válogatott ellen meccselnem, ami nem ment volna. Nem éreztem helyesnek a játékosokkal szemben, hogy más nemzet kispadján üljek. Ehhez egy történet: a pekingi olimpia fináléja délután háromkor kezdődött, ez Erdélyben délelőtt tíz óra, akkor ott misére mennek az emberek. Kaptam egy képet, a Hargita egy kis falujában, Csehétfalván készült. Miközben ment a mise, a kispap a zsoltártartón közvetített, rakosgatta a számokat, mint a falusi focipályákon. Megvan fotón a 14–10-es végeredmény. Ha egy csapatnak ilyen hatása van a magyar emberekre, nem lett volna helyes, ha elfogadok más ajánlatot.

– Szereti a futballt?
– Persze, több focimeccset nézek a tévében, mint vízilabdát.

– Pár nappal vagyunk a vb-selejtezők után, ahol a magyar labdarúgó-válogatott a harmadik helyen zárt csoportjában. A Feröer elleni meccsen a szurkolók Bernd Storck távozását követelték. Mit tett volna a szövetségi kapitány helyében?
– Ha a közönség azt szeretné, hogy ne folytassam, nem lehet annyira fontos, hogy én mit képzelek a helyzetről. Ha érzékelem, hogy a csapat egy nem magas szinten jegyzett ellenféllel szemben nem játszik jól, csak nehezen nyer, mentem volna az elnökhöz. Az eredmény elfogadható lenne, mert Svájc és Portugália megelőzhet, de voltak halványabb eredmények. A kapitány lehetett volna önkritikusabb. Amikor Londonban ötödikek lettünk, és hazajöttem, nem vártam meg, hogy az elnök milyen jövőt tervez, eldöntöttem, hogy nem folytatom. Megnéztem az elnökség névsorát, és úgy voltam vele, hogy ezek azért engem ne váltsanak le.

Teljes interjú a Délmagyar.hu-n!