Kerekes Éva kitűzte a makói zászlót a Himalája egyik csúcsára

Shares

A Himalája 7126 méteres csúcsán, a Himlungon lengedezett néhány percig Makó város zászlaja. Kerekes Éva makói hegymászó vitte fel. Ő és mászótársa volt idén a második csapat, amely feljutott erre a csúcsra.

– Nehéz szavakba önteni azt az érzést, milyen is az, amikor az ember fellép egy ilyen magas hegy tetejére. A könnyeimmel küszködtem – mesélte Kerekes Éva. A 44 éves, kétgyermekes makói könyvelő 2015-ben határozta el, hogy csúcsokat dönt. A 43. születésnapját a Mont Blanc tetején szerette volna megünnepelni. A hegymászásban akkor még járatlan nő előbb kisebb csúcsokat hódított meg, közben tanfolyamokon is részt vett, hogy megtanulja a magashegyen való közlekedés biztonsági szabályait (2016. március 27.: 5640 méteres csúcsot mászott meg Éva). A Mont Blanc megmászása sikerült, és Évát végérvényesen rabul ejtették a hegycsúcsok. Azóta egyre magasabb szintre jutott.

– A Himalájában ez már a harmadik mászásom. Tavaly tavasszal az 5640 méter magas Khala Pattart másztam meg. Itt ismerkedtem meg Herczeg Angelikával, aki a mászótársam lett. Ősszel már együtt mentünk vissza, hogy feljussunk a 6476 méter magas Mera Peakre. Előtte azonban még Európa legmagasabb hegycsúcsán, az Elbrusz tetején is álltunk, 5642 méter magasan. Most pedig a Himlungot másztuk meg – mondta Éva.

– A Himlungra előttünk ebben az évben még csak egy cseh csapat jutott fel. A nepáli Katmanduból autóval jutottunk el Kotóig. Onnan három nap gyaloglás után, október 17-én érkeztünk meg a 4950 méter magasan fekvő alaptáborba. Összeraktuk a felszereléseket, és pihentünk. Az 1-es táborba október 19-én indultunk, a következő éjszakát már a 2-es táborban töltöttük. Mivel mindketten jól voltunk – nem fájt a fejünk, eleget tudtunk enni és inni is –, úgy döntöttünk, hogy feljebb megyünk, a 6270 méter magasan lévő 3-as táborba. Rövid pihenés és egy kis alvás után pedig megpróbálkoztunk a csúcsmászással. Azért is nem vártunk, mert akkor kedvező volt az időjárás.

Október 22-én, nepáli idő szerint hajnali fél 2-kor indultunk, és háromnegyed 10-kor értük el a csúcsot. Az idő tényleg nagyon kedvező volt, leszámítva a mínusz 20 fokos hideget. Szerencsére a szél is csak akkor élénkült fel, amikor már lefelé jöttünk. Ebben a magasságban még nincs szükség oxigénpótlásra. Bár találkoztunk a 2-es táborban olyan mászóval, akinek mégis szüksége volt rá. Őt később mentőhelikopter vitte le a hegyről.

A csúcs előtti néhány méteren már jégcsákányra is szükségük volt a feljebb jutáshoz. Értük izgult az egész alaptábor
– Igazán nehéz pillanataink nem voltak mászás közben, amelyek veszélyeztettek volna bennünket vagy a csúcs elérését, de nagyon erős kitartásra volt szükség. Fentről, 6126 méter magasból gyönyörű táj tárult elénk. A közelben a Manaslu, a Himalája egyik 8000 méter feletti csúcsa tornyosult, amit szeptemberben egy másik magyar, a nagyváradi Varga Csaba mászott meg. Az Annapurnákat is lehetett látni. Egy másik irányban pedig a tibeti fennsík kopár vidékét.

Kitűztem a makói zászlót a Himlung csúcson. Körülbelül húsz percig voltunk fenn azon a csöppnyi helyen, ahol maximum tíz ember férne el. Fel sem fogtuk, hogy sikerült, csak másnap, amikor az 1-es táborban egy 11 fős német csapattal találkoztunk. Gratuláltak, és elmesélték, hogy az egész alaptábor értünk izgult, amikor a mászóserpánk rádión leszólt, hogy már csak félórányira vagyunk a csúcstól. Ekkor tudatosult bennünk, hogy tényleg megcsináltuk.

Két mászóserpa segítette őket az útjukon. Egyikük kilencszer, a másik tizenháromszor járt már az Everesten. Az ő magashegyi tapasztalatuk is hozzájárult a két magyar nő sikeres mászásához. – Mivel 18 napot szántunk a csúcsmászásra, de mindössze 5 nap alatt sikerült, ezért Angelikával úgy döntöttünk, hogy a megmaradt időnkben az Annapurna körül túrázunk. Izgalmas napokon vagyunk túl. Még legalább egy hét, mire gyalog elérjük Pokharát. Onnan autóval megyünk Katmanduba. November közepén érünk haza – tette hozzá Éva.

(Délmagyar)