Kertész lett a világbajnoki ezüstérmes triatlonosból

Kiss Ákos oszlopos tagja volt a 90-es évek elején az eredményes fehérvári ultratriatlonos csapatnak. A Velencei-tó körül, és a megyeszékhelyen megrendezett világbajnokságon ezüstérmet szerzett.

– Vásott, rossz kölyök voltam, megpróbálkoztam a focival, a MÁV Előrében játszottam, úsztam, birkóztam, ökölvívtam, sok mindent kipróbáltam, ami egy vásott kölyköt izgat. Középiskolásként Gárdai Feri bácsi vinni akart atlétának, szerinte jó eredményeket érhettem volna el. De az volt a baj, hogy a munkához való hozzáállásom finoman szólva nem volt példaértékűnek nevezhető. Nem voltam lusta, az eredmények is jöttek, az volt a baj, hogy sok más dolog érdekelt. Belekóstoltunk az éjszakába, ott voltak a lányok is, és bizony, a tizenöt feletti fiúkban már dolgoztak a hormonok, tehát az élet kihívásai jobban izgattak, mint a sport.

– A hagyományos triatlonnal 1983-ban találkoztam. Boglárlellén, Miskolcon rendeztek versenyeket, a haverjaim unszoltak, próbáljuk ki! Kipróbáltuk, és jártuk a versenyeket éveken át. Aztán 1989-ban találkoztam a négyszeres távú ultratriatlonnal, azt mondtam, én is vasember leszek, és megcsinálom! Megtettem, kipróbáltam a tűrőképességem határát. A 720 kilométeres kerékpározás után jött a négyszeres maraton, hát, húztam a számat rendesen, amikor nekiindultam...

– Sokat köszönhetek a sportnak, mert többen segítettek átállni azzal, ha a munkában is úgy teljesítek, mint a sportban, akkor nem lesz semmi probléma. Bizonyítottam. Zöld felületek, és kertészetek karbantartásával foglalkozom, ebből élek, és tartom el a családomat, több, kevesebb sikerrel. Az egész úgy jött, a támogatók még aktív koromban kértek, hogy ezt, vagy azt csináljam meg a kertjükben, a nyaralójukban, végül megszerettem ezt a munkát, gyakorlatot és kellő tudást szereztem.